Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

II. Anglia és a magyar ügy

58 AZ EMIGRÁNSOK LONDONBAN. ben Amerikába készült kivándorolni, hogy ott új életet kezdjen mindazon barátaival együtt, akik a farmerélet nyugalmában keresték lelkük egyensúlyát. Pulszky nem sok jóval biztatta az érkezőket, akik azt remélték, hogy az a meleg angol rokonszenv, melyről oly sokat hallottak és olvastak, készpénzre lesz felváltható, amiben pedig olyannyira szűkölködtek. London azonban tele volt már politikai menekültekkel, akik az angol közönség anyagi támogatását teljesen kimerítették. A későn jött magyarok tehát erre már nem számíthattak. A rideg valóság abban állt, hogy kenyérkereset vagy éhenhalás között kellett választaniok. Pulszky már eddig is honfitársai sorsának enyhítésére összpontosította minden erejét. Ezt pedig csakis azon társadalmi kapcsolatok útján tudta elérni, amelyeket az arisztokrácia és a parlament liberális tagjai körében sikerült szereznie. A Pulszky-házaspár egy kis magyar sziget központjában élt, melynek tagjai a politikai színek különböző árnyalatait képviselték. Itt találkoztak Klapkáék Wimmerrel, aki Berlinben volt Kossuth megbízottja, ahol Mária Dorothea főhercegnőnek, József főherceg nádor özvegyének ajánlása folytán jó összeköttetésekkel rendelkezett. Kiutasítása után Londonba jött és változatlanul „jakobinus" elveket vallott. Alapjában véve azonban romantikus hajlamú idealista volt. Neki tulajdonították azt a kijelentést, hogy a forradalom csak a góthai almanachban felsorolt arisztokrácia kipusztítása után kezdődik. A csendes búsulók közé tartozott viszont Szirmay Pál, Kossuth egykor Oroszországba küldött ügynöke, aki legjobban szeretett volna már hazamenni. Egyelőre a szabadságharc alatt rendelt, de ki nem fizetett fegyverek elszámolásának gondjaival bajlódottt. Ez éppen olyan nagy probléma volt, mint a külföldön rekedt, de már kifizetett hadfelszerelések ügye. Londonban ugyanis tudni vélték, hogy Lüttichben egy tízezer fegyvernyi szállítmány, Berlinben pedig nyolcvanezer méter katonaposztó maradt vissza. Ha a cégek hajlandók lettek volna a le nem szállított és részben kifizetett áruk ellenében az emigrációnak kártérítést adni, Pulszkynak kevesebb gondja lett volna a menekültek sorsa miatt. Ez ösztönözte Pulszkyt arra is, hogy