Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
II. Anglia és a magyar ügy
56 KLAPKA ÉS ÚJHÁZI. láttak, mint a nyugati országok nagyvárosaiban. A Hamburggal szomszédos Schleswig-Holsteinban erős mozgolódás volt érezhető, mert a Poroszországból elmenekült demokraták itt húzódtak meg, hogy új forradalmat szítsanak. Lázas fegyverkezés folyt e hercegségben és állandó volt a kereslet szakképzett tisztek iránt. Éppen ezért a berlini kormány körében jogosnak látszott az aggodalom, hogy a mozgékonyabbak és elszántabbak az emigránsok közül majd ott helyezkednek el. 05 Számuk ekkor még csak mintegy harmincra rúgott. Különböző társadalmi osztályokból, mindenféle foglalkozási ágból kerültek ki, akik most valamennyien az emigráció sorsközösségében egyesültek. Az elsők közt érkezett meg Klapka György tábornok, Komárom várparancsnoka. Huszonkilencéves volt mindössze és máris végigélte a győztes hadvezérnek kijáró tömjénezéstől kezdve a politikai menekült megaláztatásáig a sors minden forgandóságát. Útjában a boroszlói demokraták szerenáddal ünnepelték, amitől a berlini rendőrség vérszemet kapván gondoskodott arról, hogy Hamburgig meg ne állhasson. Megjött a komáromiak közül Újházi László, a vár polgári kormánybiztosa, feleségével és gyermekeivel. Már az ötvenes évek közepén állott, mikor új hazát kellett keresnie. A sárosmegyei Budaméren kitűnő gazda volt. Szőlészetét szűkebb hazája határain túl is messze ismerték. A megyegyűlóseken már korán a közjogi ellenzék vezérévé választották, akire a konzervatív és aulikus többség mindig ferde szemmel nézett. Az országgyűlési ifjak elfogatása után a megyegyűlésen tartott éleshangú beszéde miatt felségsértési ügye is támadt. 1848-ban a nemzeti ellenzék győzelme után a Batthyány-kormány Sáros megye főispánjává nevezte ki. Az események azonban rövidesen tovább sodorták a főrendiházba, majd Görgey téli hadjáratába. A fegyverletétel híre Komárom várában találta. Családján kívül titkára, Kászonyi Dániel ée közel ötven honvédtiszt követte. 65 Be is lépett Clmossy őrnagy a kapitulánsok közül von der Horst vezérkarába; Lukáosy százados pedig egy pattantyús üteg felállítására kapott megbízást. V. ö. Korn Philipp, Die Russen in Ungarn stb. c. m. 321—322.
