Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
Okirattár
miután kezeim szabadok, annál nagyobb erővel látandók a munkához, mi biztatóbban eleveníti lelkemet, azon meleg részvét, melyet személyem iránt s személyemben hazánk iránt idegen nemzeteknél úgy az ó- mint az újvilágban tapasztalok. Népem bizalma tőlem vár, tőlem remél. Én meg fogok várakozásának felelni. De bizalommal, hittel és reménnyel fordulnak felém Európa többi elnyomott népei is. Én a bizalomban a gondviselésnek ujját tisztelem, mely a magyar haza szabadságának és függetlenségének Európa elsőszülött népei közt rendelt dicsőbb állást, mint minővel őseink valaha bírhattanak. Szabadság és boldogság benn, tisztelet és nagyrabecsülés künn; ez leszen szenvedéseink jutalma, ha a magyar önmagához hű marad. Én nagyravágyástól távol, de engedelmesen a gondviselés intése iránt s szenvedések által megkezdett lélekkel foglalom el a nagyszerű hivatást, melyet hazánk szenvedései, népem szeretete s a világ bizalma számomra kijelöltenek. A szabad és hatalmas nemzetek részvétét sikeres segédforrássá alakítani, az elnyomott nemzetek erejét egységre és egyesülésre vezetni, az orosz avatkozást lehetetlenné tenni, hazánk különböző népességeit egy célra egy akaratban egyesíteni, nemzetem hősies erejét rendezni s a megszabadulás nagy munkájára előkészíteni s külföldről mindazon segedelmet megszerezni, melyet a külföldtől várhatunk. Ezek munkásságomnak legközelebbi tárgyai: ezek lesznek legközelebbi gyümölcsei. És ha a nagy nap elkövetkezik, melyben megtörendjük a zsarnokok jármát örökre, a nemzet ne féljen, hogy nagyravágyó árulók még egyszer meghiúsíthatják hősies törekvéseit. Nem! Ez ellen a biztosítást önmagamban hordozom. Készültem. Katona vagyok. Jó lelkiismerettel önmagámra vállalhatom nemzetem vezérletét a harc terén is. Ha a tett órája elkövetkezik, megjelenendek imádott hazámban, imádott nemzetem között. Felemelem a szabadság zászlóját s magam vezetem nemzetemet a dicsőség mezején. Lesz-e oly cudar magyar, aki ne kövessen, ha villogó fegyverrel kezemben, én a nemzet által választott kormányzó megyek elől? Nemzetem vitézsége nem erősítendi-e szavamat azon trombita harsogásává, mely előtt a zsarnokság Jerikójának falai leomlanak?
