Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
II. Anglia és a magyar ügy
PALMERSTON ÉS AUSZTRIA. 45 országgal kiegyezni, nehogy később túlnagy árat legyen kénytelen fizetni az orosz segítségért. Hogy pedig Ausztria beleolvadjon a német birodalomba és egy független Magyar- és Lengyelország legyen a nagy gát az orosz expanzióval szemben, ezt semmiképen sem óhajtotta előmozdítani. Különben sem hitte, hogy a Duna-medence és KeletEurópa ilyen átalakulása európai háború nélkül lehetséges volna. 29 Véleménye tehát nem volt kedvező a magyar kormány célkitűzéseire, azonban Pulszky mégis bizakodva távozott Palmerstontól, akinek kijelentéseit úgy értelmezte, mintha máris lépéseket tett volna az orosz beavatkozás ellen és az ő fellépésének volna köszönhető, hogy a magyar kormányt eddig az oláh fejedelemség részéről támadás nem érte és hogy a porta is barátságos magatartást tanúsít Magyarországgal szemben. Pulszky valóban indokolatlanul optimista volt Palmerston politikája iránt, akinek előzékeny szavaiból magyarbarát álláspontot szeretett volna kiolvasni. Pedig Palmerston mindössze Schwarzenberg ellensége volt ez utóbbinak erőszakos politikai eszközei miatt. De nem volt Ausztria ellensége, sőt inkább azt hirdette, hogy az osztrák birodalmat továbbra is változatlanul fenn kell tartani. Legfeljebb jobbnak látta volna, ha olasz tartományaitól szabadul meg Ausztria, hogy ezáltal belsőleg jobban megerősödhessék. Szó sincs arról, mintha az orosz beavatkozás ellen tiltakozott volna, mint ahogy azt Pulszky a magyar kormánynak jelentette. Midőn 1849 januárban tudomást szerzett az első orosz betörésről, nemkülönben arról a rosszalásról, amelyet emiatt Sir Stratford Canning kifejezésre juttatott, a történteket nagykésőn, csak egyszerűen tudomásul vette. Akkor sem volt Palmerstonnak semmi megjegyezni valója, mikor Nesselrode február 9-i jegyzéke alapján az orosz csapatoknak Erdélybe való bevonulásáról értesült. E fegyveres akciót Nesselrode az emberiesség jelszavával szépítette. Meg kellett védeni két 29 Pulszky—Batthyány, Párizs, 1849 júli. 16. 48/49-es iratok. OL. Bpest.