Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

Okirattár

miképen azt hiszitek, hogy ellenségünk. A magyar katonának mondjátok, hogy még a harc kitérend, szolgáljanak csendben, aztán menjenek által fegyverestől, lovastól, szerszámostól, ágyúkkal, municzióval. Négyszemközt adják meg magoknak erre becsületszavukat. Eztet tegyétek az olasz katonasággal is. A lengyel, cseh, oláh, rácz katonasággal is. Mondjátok meg, ne tartsanak semmitől. Ha tisztjük ellenállana, agyon kell ütni. A Vorpostokról szökjenek, ha az ellenség retirál, maradjanak vissza. Ha fegyvert, municziót nem hozhatnának, semmisítsék meg. Ha a puskaporos tornyok, municziós táraknál állnak, gyújtsák fel. Én segédkezet fogok nekik nyújtani. Minden fegyver darabot megveend a kormány, e felett az illetők tulaj­donává lószen. A rövid harc után haza mehetnek, földet kap­nak. Hivatalt csak az kaphat, aki mint katona is szolgált. Aki az elébb és most következendő harcainkban becsületesen viselte magát, még külön meg fog jutalmaztatni. Szökni nagyon köny­nyu, tudom, entapasztálasból szólok. Megmondom hogyan. Aki tartózkodási helyéről csak fertályórára távozik, már biztonság­ban van. Ki jöhet utána? Vagy lovasság vagy gyalogság. A lo­vasságtól éppen semmit sem kell tartani, mert ha egy árkon, egy sövényen, egy ház udvarán, egy patakon átmész, ha csak néhány száz lépésnyire mész, egy erdőbe nem mehet utánad a lovas. Ha leszáll a lováról, te meglövöd a lovát, vagy ha nem akarsz bocsátkozni harczba, elmész, ha leül, te is leülhetsz. Csak síkságon lehet veszedelmes a lovas. Síkságon szökjél lovon, ha lehetséges katonalovon. A gyalogokra áll az, amit a lovasokra mondtam. Ha lováról leszáll a gyalog, még hegyekben sem lehet igen veszedelmes, mert egy fertályórányira nem talál. Efölött hegyek közt az ember könnyen eltűnik nyom nélkül. A lakosság tartozik a szökevényt házába befogadni, a szükségesekkel el­látni, rögtön néhány mértföldnyire elszállítani, ruháját, fegy­vereit elrejteni. Azt, ki nekem egy szökevényt elárul, mint áruló az akasztófával fog lakolni. De csak akkor szökjenek, mikor a harcz kitör. Addig szolgáljon csendesen, hallgasson ő is. Hall­gasson, vigyázzon, óvakodjon, de tegyen, működjön, cseleked­jen is. A nemzet meg fogja jutalmazni a végig kitartó hű fiait. Nálunk ismét nagy lesz az avancement. Tüdőm, hogy nálunk

Next

/
Thumbnails
Contents