Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

Okirattár

mindent elsöprők, ami utamban áll. Nem leend kegyelem, nem leend irgalom az árulónak. A kegyelem kútforrásához nem fog juthatni az áruló, nem az igazság istennő mérlegébe, hanem a vak igazság kardjára fektetem. Megsemmisítem családostól, megöletem, főbelövetem, felakasztatom, bunkósbottal üttettem le az árulót, koldusbotra juttatom apját, anyját, testvéreit, gyermekeit. Meztelenül kergetem ki az országból. Aki jó hazafit elárul, úgy hogy ez megöletett, az a német császár hóhérja, azt megöletem, megnyúzatom, pörköltetem s kutyának dobatom eledelül. Aki jó hazafit elárul úgy, hogy csak egy nap is volt a német börtönében, azt felakasztatom, vagy nehogy sok pénzbe kerüljön az ebbeli kivégeztetés, főbelövetem, noha sajnálom a puskaport, a golyót és a ceremóniát. Aki jó hazafit elárul úgy, hogy ezt évekrei börtönre és rabláncra vetette a német, azt szárbottal fizetendem és azután bottal üttetem le, mint a kutyát a bakó, aki jó hazafit elárult, úgy hogy annak egész vagyonával lakolnia kelletett az ártatlannak. Azt felakasztatom, aki jó hazafit elárult úgy, hogy annak tíz krajcárjába került a felszabadulhatása, azt felakasztatom. Aki szomszédját, testvérét ijesztgette, gyanúsította, az árulás lehetőségével, felakasztatom. Aki jó hazafit csak gúnyolt, csúfolt, kinevetett hazafiságáért, nyilvános helyen felakasztatom. Minden, de minden vagyonát prédáltatni fogom, elvétetem marháit, lovait, juhait, pénzét, ruháját, szénáját, zabját, szerszámját. Felgyújtatom házát, legeltetem a tábort földjein, annak vagyonát, annak szerszámját, annak földjeit, annak házát. Aki 1852. évi január elsejétől mer nyilvános helyen csüggesztő szavakat mondani, aki meri a magyart gyalázni, aki merészeli a rácot, horvátot, az oláht, hazánkbani németeket, a zsidókat, a cigányokat hazafiságokért gyalázni, én a fönebbieket mind testvéreimnek ismerem, édes hazánkfiainak. Ezek mindnyájan barátink, részint borzasztó tévedésekből kiábrándult barátink. Én jeles katonáknak ismerem őket, én szabadság embereinek ismerem el, mert ők akkor, midőn hitték, hogy mi magyarok le akarjuk őket igázni, hitükben megcsalattattak a német császár, az osztrák császár által [.•».]' Ezer esztendeig voltak testvéreink, sőt rosszabb idők3 Trágár kifejezés. Lásd mint fent.