Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
II. Anglia és a magyar ügy
42 AZ OROSZ BEAVATKOZÁS HÍRE LONDONBAN. működött. A napi szükséglethez képest állapították meg cikkeik tárgyát és osztották fel egymás között a munkát. Nagy nehézséget okozott azonban, hogy Pulszky nem kapott hazulról híreket. Az összeköttetést — helyrehozhatatlan késedelemmel — Korfu szigetén és Konstantinápolyon keresztül kellett jól-rosszul fenntartania, ami kétségtelen bizonyítéka volt az osztrák határzár eredményességének. E küzdelmes magárahagyatottságában vette Pulszky a váratlan hírt, hogy a debreceni nemzetgyűlés a Habsburg-házat trónfosztottnak nyilvánította, Kossuthot pedig Magyarország kormányzójának választotta meg. Az angol közvélemény általában monarchikus gondolkozású lévén, ez események kedvezőtlen benyomást tettek rája. De időszerűtlennek is tartották, mert általános volt a meggyőződés, hogy Franciaországban Napoleon elnökből rövidesen császár lesz 20 és ennek folytán a kontinensen aligha lesz jövője a köztársasági eszmének. Különben Pulszky sem azonosította magát a magyar köztársasági irányzattal, de azért változatlan kitartással dolgozott, mert meggyőződése volt, hogy nem az államformát, hanem az ország egyetemes érdekeit van hivatva az angol fővárosban képviselni. Amint az orosz beavatkozás híre Londonba érkezett, Cobden, a szabadkereskedelem és a nemzetközi békemozgalom lelkes hirdetője nyiltan magyarbarát lett. Ugyanis fennkölt gondolkodásánál fogva helytelennek tartotta az orosz politika expanzív és erőszakos módszereit, amelyek ellenében a béke és a fair play egyedüli jogszerűségét hirdette. Arra a hírre, hogy a cári kormány nagy vasúti kölcsönt óhajt Londonban felvenni, tisztában volt azzal, hogy a pénzt valójában hadicélokra akarja felhasználni. Az eddig oroszbarát Cobdenből most már lelkes ellenharcos lett, aki meetingeken a tervezett kölcsön ellen agitált. 21 Az orosz-osztrák túlerő tudatában azonban angol barátaink úgy vélekedtek, hogy a magyar kormány helyesen csak akkor járna el, ha egy nagyobb győzelem esetén haladéktalanul egyez20 Pulszky F., Életem és korom, 452. 21 Pulszky i. m. 456.
