Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

Okirattár

Útközben

3 nem írhattam többet. Dragománunk egy zsidó, huncfut, de ostoba. Eddig semmit sem gyanít. Nem is fog gyanítni, de tegnap, egy órával később miután szobánkat a fogadóban elfoglaltuk, eljön Ihász, kérdezi tudunk-e németül. A Dragoman reám mutat ós további kérdései: Jöttek-e magyarok Constantinápolyból. Azt mondtam nem, mi amerikaiak vagyunk. * Nem írhatok, míg dragománom szeme alatt vagyok hosszasabban és így átaljában nem conferálhatok sokat Ihásszal. De ha ide jön, átadom előbb ezt a levelet, aztán a többit, ha Gould ezt nem vihetne. * Gould tárcájába írtam Szamosi nevemet, minthogy ő engemet máskép be nem jelenthetett volna és több aggodalmai voltak útközben, mi az oka, hogy a leveleket reá nem bízom, jobb, ha semmit nem tud felőle. Minthogy mint inas jöttem, hajam nem fekete, hanem gesztenye színű, bajuszom, backenbartom szintolyan. Szakállomat levágtam, hogy németesebb pofám legyen. A szalmakalap ostobábbul már nem állhat. Nadrágom, slafrokom mind vitorla vászon, piszkos az úttól. Megmosatom, ha lehet, ha nem, annál jobb. Nem ösmer tehát senki. Tökéletesen biztosan járhatok, nem társalgók magyarokkal ós ha Ihász által nem gyanúsíttatok mások előtt, gyanú nélkül maradandók. Hajam igen rövidre van megnyírva, hogy visszajövetelemkor — ha szükséges — parókát viselhessek. Homes

4 úgy találja, hogy más úton menjek vissza, nem ebben a ruhában, hanem másban. Ismét ebben a ruhában megyek el, útközben metamorphizálom magam. * Ezt a zsidó dragománt csak el lehetne küldeni innét, kap Gould mást is, ha elmén, itten pedig nem szükséges. 3 A levél további részét Makk sebtiben irónnal írta. * Az amerikai követség dragománja Konstantinápolyban.