Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
II. Anglia és a magyar ügy
ANGLIA KÖZÉPEURÓPAI POLITIKÁJA. 35 A hivatalos Anglia érdeklődése is csak lassan ébredt fel irántunk anélkül, hogy ezzel Ausztria középeurópai küldetését figyelmen kívül hagyta volna. A bécsi udvar ugyanis hagyományos politikai missziójának tekintette a középeurópai egyensúly fenntartását és ebben a törekvésében Anglia támogatására feltétlenül számíthatott. Az érdekek összhangja volt tehát azon intim szövetségnek alapja, mely a XIX. század elején Angliát és Ausztriát Napoleon hódító és Európát felborító törekvései ellen közös sorompóba állította. Napoleon bukása után azonban Anglia vetélytársnélküli hatalommá vált. Hogy ezen túlsúlyát később miképen használta fel az európai egyensúly fenntartására, a következő félszázad története eléggé bizonyítja. Midőn Waterloo után Közép-Európában ismét éledni kezdett a progresszív szellem, mely a konzervatív államrendszerek megdöntésére irányult, Anglia magatartása már nem volt többé azonos a kontinentális hatalmakéval. A régi egyensúly ós a konzervatív politika fenntartására irányuló laibachi és troppaui konferenciák viharos ellentmondásra találtak az angol parlamenti ellenzék részéről, különösen akkor, mikor e konferenciák határozatai a nápolyi és piemonti forradalmak elnyomásában éreztették hatásukat. Ez ellenzéki támadások után a kormány — mely pedig a konzervatív tory pártot képviselte — alig talált szavakat a hagyományos kontinentális politika támogatására. Sőt Lord Londonderry körjegyzékben értesítette diplomatáit, hogy a troppaui határozatok mind a nemzetközi joggal, mind Anglia alaptörvényeivel kifejezetten ellenkeznek. Ettől kezdve Anglia nyiltan a Grand Alliance szellemétől eltérő politikát vallott, mely éppúgy kifejezésre jutott a görög, az ibériai és az olasz félszigeti szabadságmozgalmaknál, mint Belgium és Hollandia szétválásánál. 3 A 48-as mozgalmak idején Palmerston befelé konzervatív, kifelé pedig szabadelvű álláspontot képviselt. Anglia alkotmányos életével meg volt elégedve; a kontinensről viszont azt 3 Schwarzenberg instrukciója Buol londoni követhez, Wien, 1851 jun. 30, HHStA. Wien.
