Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
VII. Kísérletek a haza felszabadítására
398 CAROSINI TÁRGYAL BELGRÁDBAN. Volt azonban mégis egy lehetőség, melyet a haza jövője érdekében nem hagyott kihasználatlanul. Belgrád elérhető távolságban volt internáltsága ellenére is. Erre való tekintettel Batthyányval együtt visszatért ahhoz a reálpolitikai elgondoláshoz, hogy Belgráddal kell először megegyeznie, mielőtt az újabb felszabadító háború előkészületeihez kezdene. Az emigrációra ugyanis mérhetetlen előnnyel járna, ha nem kellene újra Szerbia hátbatámadásától tartania. Minthogy pedig Carosini még mindig Belgrádban volt, Kossuth tehát alkalmasnak látszó ügynökkel rendelkezett a tárgyalások újrafelvételére, akinek rövidesen titkos utasítást adott egy magyar—szerb véd- és dacszövetség iránti tájékozódásra. 24 Nagyjában azt az ajánlatot tette Magyarország délszlávoklakta területeire, mely az összeomlás előtti nemzetiségi törvényjavaslatból már ismeretes volt. Sőt egy lépéssel továbbmenve, a magyar nyelvhasználatot most már csak a diplomáciai szolgálatra és törvényhozásra korlátozta. Egyben területi engedményeket is ajánlott fel arra az esetre, ha Szerbia hajlandónak mutatkoznék a felszabadító háborúban Magyarországot fegyverrel támogatni. Ekkor már számolt Horvátország várható elszakadásával, sőt esetleg a Szerémségnek Szerbia részére való átengedésével is, de nyomatékosan újra meghagyta Carosininak, hogy Bácskáról és a Bánátról semmi körülmények között sem tárgyalhat, mert vegyes nyelvű lakosságuk között a szerbek kisebbségben vannak, minek folytán misem teszi indokolttá e területek átengedését. Kossuth tehát akkor többé-kevésbbé hajlott azon felfogás felé, hogy a nemzetállam történelmi elvének feláldozásával a nemzetiségi elv alapján kell a szerbekkel tárgyalnia, ha a velük való megegyezést létrehozni óhajtja. Mindebből látható, hogy a Vojvodina eszméje, Belgrádnak ez a főkövetelése, a Szerémségre szorított keretek között ugyan, de újra felmerült e tárgyalások alkalmával. Azonban Karageorgevic herceg miniszterei — az egy Garasanin kivételével — nem nagy érdeklődóst tanúsítottak e javaslatok iránt, melyek nélkülözték a komoly tárgyaláshoz szükséges reálpolitikai előfel24 Hajnal i. m. 663. U. a. szerzőtől, Belgrádi diplomácia és a magyar emigránsok a szabadságharc után. Bp. Szemle, 1926, 409.
