Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
I. Szabadulás
10 KOSSUTH REMÉNYEI. megtiezteltetés volt az osztrák hajók részére, hogy a magyar emigránsok elszállítására érkezett Mississippit nekik kellett kellemetlen helyzetéből kiszabadítaniuk!... * Kossuth vajmi keveset tudott arról, ami a diplomácia kulisszái mögött az utolsó hónapokban lezajlott. Csak az angol és amerikai követség biztató levelei voltak kezeiben, meg Lemmi beszámolói, akit még a nyár elején Konstantinápolyba küldött, hogy sürgesse a szabadulást. Mindamellett Kossuth szünet nélkül küldözgette kérő leveleit a porta minisztereihez, valamint az angol és amerikai követséghez, mert attól tartott, hogy valami újabb kifogással ismét elhalasztják szabadonbocsátását. Nyugtalan volt az amerikai kongresszus határozata miatt is, amely csak kivándorlása esetére helyezte neki kilátásba Amerikába való elszállítását. Ezt a kikötést azonban aligha tudta volna elfogadni. Mazzinival való kapcsolata ugyanis szükségessé tette, hogy útját Gibraltárban megszakítva, Angliába siessen, hogy jövő együttműködésük érdekében a vele való személyes érintkezést keresse. Köszönetet kellett továbbá mondania Palmerstonnak és azon angol városoknak, amelyek a külügyi államtitkárt feliratban kérték, hogy lépjen közbe a portánál azonnali szabadlábrahelyezése ügyében. Kossuth Lemmit bízta meg Stambulba címzett leveleinek kikézbesítésével. Ez utóbbi azonban jobbnak látta azokat visszatartani, mert attól félt, hogy a levelek izgatott hangja kellemetlenül érinti majd a címzetteket, akik most Kossuth további sorsa felett döntöttek. Ha Aali vagy Marsh a dolgok jelenlegi állása mellett tudomást szereznek Kossuth kikötéséről, esetleg újra elhalasztják a végleges intézkedést, míg a török minisztertanács, illetve az amerikai tengerészetügyi államtitkárság állást nem foglal a kikötésre nézve. Hiszen a kivándorlás megtagadása, illetve a tengeri útnak Gibraltárban való megszakítása olyan körülmények, amelyekből nyilvánvalóvá válik, hogy a kongresszus és Kossuth teljesen ellentétes felfogásból kiindulva óhajtják az emigráció likvidálását. Tehát Lemmi önkényes elhatározása játszott közre, hogy augusztusban az arra illetékesek nem vehettek tudomást