Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
IV. Amerika és a magyar ügy
144 STILES ÉS WINDISCHGRÄTZ. találkozása után ugyan teljesen reménytelennek találta a további közbenjárást, mégis tisztán humánus érzelmektől vezéreltetve ezúttal Windischgrätzhez fordult, hogy a kérelmet közvetítse. Azonban ezúttal sem járt szerencsével, mert Windischgrätz még nyomatékosabban ismételte meg előtte Schwarzenberg elutasítását. „Az uralkodó parancsához képest... Pestet akarom elfoglalni — mondta Stilesnak — és majd az uralkodó lesz hivatva eldönteni azt, hogy mi történjék azután... Erre való tekintettel nem bocsátkozhatom semmiféle tárgyalásba." 12 Stiles meg volt győződve arról, hogy e lépésével semmikép sem sértette meg az Unió hagyományos politikáját, mely az idegen államok belügyeibe való benemavatkozást tette diplomatáinak kötelezővé. Polk és Buchanan is ezen a véleményen voltak és eljárását helyeselték. A kocka most már végleg el volt vetve. Stiles értesítette Kossuthot az osztrákokkal való kiegyezés kilátástalanságáról, akinek ezek után minden gondja arra irányult, hogy miképen szervezze meg az ellenállást. E célból a külföldet óhajtotta a magyar ügyről felvilágosítani és ugyanott fegyvereket szerezni a harc folytatására. Ilyen megbízást kapott Kossuthtól gróf Wass Sámuel is, aki a Londonba már korábban kiküldött Pulszkynál jelentkezett, de tanácsára onnét New Yorkba tovább utazott, mert ott volt a világ legnagyobb piaca a forradalomhoz szükséges hadieszközök bevásárlására. Egyedül ott lehetett egyedül a levelet Pulszky szerint viszont Racidula M[otesiezky] ? grófnő komomája volt, akitől úrnője titkos küldetését megtudván, e kalandos futárul dicsőségét magának sajátította ki. Ezen egymástól eltérő, de csak részben ellentétes vélemények alapján azt kell hinnünk, hogy tényleg Racidula kísérte M[otesiczky] ? grófnőt az osztrák vonalakon át. Tehát valami dicsőség őt is megillette a titkos küldetés sikeréből. De amint Stiles írja, a levelet aztán M[otesiczky] ? grófnő már nem Racidula kíséretében, hanem egyedül vitte el hozzá. Radicula később a szabadságharc után Angliában egyszer Beck bárónő, máskor Horeczky bárónő, illetve Motesiczky grófnő néven szerepelt, vagyis — Pulszky állítása szerint — volt úrnőjének nevét használta. Voltak, akik ezen eljárását írói szabadosságnak, mások pedig kalandorságnak minősítették. V. ö. e tárgyról Ungarn's vier Zeitalter, III. 45, továbbá Horváth Jenő tanulmányát. Századok 1927—28. 233. 12 Stiles—Kossuth, Wien, 1848 dec. 3. V. ö. Stiles i. m. 405.
