Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

III. Fogadtatás Angliában

FINSBUBY ÉS ISLINGTON KÜLDÖTTSÉGEI. 135 osztrák és orosz uralkodókat „utálatos és megvetendő gyilkosok' '-nak nevezték. Palmerston nem olvasta át figyelemmel az üdvözlőirat szövegét, mielőtt a küldöttséget fogadta. Válaszában tehát elmulasztotta, hogy e súlyos kifejezéseket helyreigazítsa. Sőt nem kis iróniával maga is megjegyezte, hogy milyen nehéz dolog volt a szabadságharc alatt „a megértő szekundáns" szerepét betölteni!

79 E jelentéktelennek látszó esemény után megindult a konzervatív sajtó pergőtüze Palmerston ellen. A Times két éles vezércikkben támadta.

80 A királynő is mélyen sértve érezte magát kijelentései miatt és közölte Russellel, hogy legjobban szeretné, ha a külügyi hivatal vezetésében haladéktalanul változás állana be. Á keserűség kelyhe most már csordultig megtelt. A királynőt semmi sem ingathatta meg többé abban a meggyőződésében, hogy Palmerston — kifejezett parancsa ellenére is — találkozott Kossuthtal.

81 Russell újra minisztertanácsot hívott egybe, melyben előadta, hogy a bizonytalan külpolitikai helyzet miatt aggályosnak tartaná, ha a királynő kívánsága teljesednék, mert a külügyi államtitkárságban bekövetkező változás esetén a kormány állása is megrendül. Felfogását nyíltan megmondta a. királynőnek is, aki erre előbbi kívánságát elejtette ugyan, de ragaszkodott ahhoz, hogy a minisztertanács újra foglalkozzék Palmerston magatartásával. Russell erre magyarázatot kért Palmerstontól. Az említett küldöttségek először levélben fordultak hozzám — írta válaszképen a külügyi államtitkár —, hogy átnyujthatják-e a szóbanforgó üdvözlő iratokat, mire titkárom igenlőleg válaszolt.. . és én igazán nem látom be, hogy miképen utasíthattam volna őket vissza... Találkozásunk nem tartott tíz percnél tovább és beszélgetésünk során nem mondtam semmi olyast, amit a Ház előtt nem mondtam volna el, kivéve azt a megjegyzésemet, 79 Times, 1851 nov. 19. 80 1851 nov. 21 és 26. 81 Victoria—Russell, Windsor Castle, 1851 nov. 20 és 21. Benson i. m. II. 327.