Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
III. Fogadtatás Angliában
118 A KÜLFÖLDI MENEKÜLTEK. kell előzni Napóleon államcsínyját. Aki előbb kezdi el, azé lesz a hatalom. E véleményt megerősítették azok a francia demokrata képviselők is, akik Kossuth üdvözlésére Londonba jöttek. Kívánatosnak látszott tehát, hogy e nagy eseményt Londonban várja be és addig is közhangulatot teremtsen a francia demokrácia érdekében. Az amerikai nép bizonyára nem veszi majd rossz néven tőle, ha pár héttel később érkezik New 5forkba, hogy kiszabadítása felett érzett háláját kifejezésre juttassa. Mazzini és Ledru Rollin Kossuth páratlan szónoki erejére appelláltak, mikor Angliában marasztalták. Egyébként már rövid ismeretség után megállapították róla, hogy nem jó politikus. „Kossuth szükséges rossz — mondta róla Mazzini Türrnek —, ő lesz az eljövendő forradalom zászlóvivője. Csakis ezért kell őt pozíciójában támogatni. 42 Ledru Rollin pedig őszinteség hiányával vádolta, mert valahányszor tárgyalt vele, válaszai mindig kitérőek voltak. A németek közül Kossuth szívesen közeledett volna Kinkéihez, az egykori bonni professzorhoz, a demokrata burzsoázia képviselőjéhez. Ez utóbbi azonban már megunta a németek közti pártoskodást és honfitársai hívására Amerikába utazott, ahol „Politikai Egyesülés"-t alakított Középeurópa felszabadítására. Elvbarátai közül tehát egyedül Oppenheim látogatásait fogadhatta, aki a német emigránsok politikai törekvéseiről tájékoztatta. Mikor ez utóbbiak tudomást szereztek arról, hogy Kossuth a különböző londoni emigrációk élén legszívesebben egy quadrumvirátust látna, mely személyén kívül Mazziniból, Ledru Rollinból és Kinkéiből állna, az összes német frakciók — főleg azonban Marx, Willich és a badeniek közül Siegel és Goegg — igen tartózkodóan nyilatkoztak felőle. Az osztrákok közül először Tausenau kereste az alkalmat a vele való találkozásra, de radikalizmusa miatt Kossuth nem nagy bizalommal volt iránta. Ellenben Gustav Frankkal, a volt bécsi mozgógárda őrnagyával és Oscar Fáikéval, a Studenten Courir egykori szerkesztőjével órákon át tanácskozott a tervezett hazai felszabadító háború bécsi előkészületeiről. 42 Polit. Wochenbericht Gend. Dept. Wien, 1851 dec. 6. HHStA. Wien.
