A hátország a Nagy Háborúban (Budapest, 2014)
Bevezető
A háború kitörése és a haderő mozgósítása 7 mégis megtörténne, úgy a Német Császárság hathatós támogatásával kell legyőzni. A magyar aggályok elsősorban Románia magatartása miatt jelentkeztek, mert a balkáni háborúk óta nyilvánvaló volt, hogy a Román Királyság csak az alkalomra vár, hogy az Erdély bekebelezését célzó területi igényeit valóra válthassa. Ezért a magyar kormány szívesebben fogadott volna a Szerbia elleni katonai fellépésnél egy Bulgáriával kötött szövetséget, miután a második Balkán-háborúban „kisemmizett" Bulgária Szerbiával és Romániával is ellentétbe került. Tisza István magyar miniszterelnök a közös minisztertanács július 8-ai ülésén nyíltan kifejezte fenntartásait a hadüzenet ellen, óva intve egy kiszélesedő háborús konfliktus veszélyeitől. Természetesen azt is számításba vette, hogy a magyar kormánynak egy háborús győzelem esetén sem érdeke délszláv lakta területekkel növelni a birodalom területét, mert az csökkentené a magyarság birodalmon belüli arányát, s veszélyeztetné a dualista rendszer fenntartását. A kérdést végül a határozott német álláspont döntötte el. Mivel a német császárság egyértelmű támogatásáról biztosította, sőt háborúra bíztatta a Monarchiát, és német nyomásra Románia semlegességet vállalt, kötelezve magát arra, hogy Erdélyt nem veszélyezteti, így július 28-án, egy hónappal a trónörökös meggyilkolása után, Ferenc József híressé vált, „Népeimhez!" kezdetű manifesztumában adta tudtára a lakosságnak, hogy a Monarchia nyugalma és külső békéje védelmében a háború mellett döntött.8 Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje etnikailag heterogén volt, a birodalom minden nemzetisége képviseltette magát benne, nagyjából számarányának megfelelően, ami adódott az 1868-ban bevezetett általános hadkötelezettségből. Minden száz katonából átlagban 25 volt német, 23 magyar, 13 cseh, 8-8 lengyel, illetve rutén (ukrán, ruszin), kilenc horvát és szerb, hét román, négy szlovák, két szlovén és egy olasz. A haderő három szintre tagolódott.9 Első vonalához tartozott a hadsereg gerincét és valódi erejét adó, német vezényleti és szolgálati nyelvű Császári és Királyi Közös Hadsereg és Haditengerészet, amit az Osztrák Császárság és a Magyar Királyság közös költségvetéséből tartottak fenn és a közös hadügyminiszter irányítása alatt állt. A közös hadsereg száraz8 MNL OL K 26-1914-XLI-1591 (5611). - „Mindent megfontoltam és meggondoltam" - a Szerbia és a Monarchia között beállt hadiállapottal kapcsolatos manifesztum és Ferenc József kísérőlevele Tisza István miniszterelnökhöz a kiáltvány közzétételéről. (Lásd a kiállítás 3. számú dokumentumát!) 9 Balla Tibor: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje. Magyarország az első világháborúban. Szerk. Romsics Ignác. Kossuth Kiadó-Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Bp., 2010. 23-41.
