A hátország a Nagy Háborúban (Budapest, 2014)
Bevezető
4 BEVEZETŐ miatt alig néhány kilométeres sávban mozgott a front, ami maradandó környezeti hatással járt. Az egymásra szórt több milliónyi löveg és gránát ugyanis letarolta az erdőket, romba döntötte a falvakat és kráterekkel lyuggatott sártengerré változtatta a csatateret. Hogy ez a háború milyen szörnyű pusztítást vitt végbe, s milyen borzalmas szenvedéseket okozott a katonák számára, azt kiválóan érzékeltette Erich Maria Remarque „Nyugaton a helyzet változatlan" című regényében, egy hadikórház bemutatásával: „Egy emelettel lejjebb vannak a has- és gerinclövések, a fejlövések, és azok, akiknek mindkét kezét vagy lábát amputálták. A jobbszárnyon állkapocslövések, gázbetegek, orr-, fül- és nyaklövések. A balszárnyon vakok, tüdőlövések, medence-, ízület-, vese-, here-, gyomorlövések. Itt látszik csak meg, hány helyen lehet egy embert eltalálni. Ketten merevgörcsben haldokolnak. Bőrük megfakul, tagjaik megmerevednek, végül csak a szemük él még - sokáig. Számos sebesültnek szétlőtt tagja egy támasztó villán szabadon lóg a levegőben..." A világháború, amit az újabb történelmi irodalom divatosan európai testvérháborúnak is nevez,3 óriási vesztséget okozott az emberi életekben. Több mint 8 millió halott és 20 millió rokkant maradt az európai csatatereken, majd a háború végén a kontinens legyengült lakosságát az amerikai katonák által behurcolt, spanyolnáthaként ismert influenzajárvány tizedelte meg, közel 20 millió áldozatot szedve. A háború frontjaira vezényelt néptömegek milliói kerültek bele egyik napról a másikra, akaratukon kívül, a számukra nyilvánvalóan idegen háborús gépezetbe, s hullatták a vérüket a vezetőik által propagált célokért. A túlélők, a frontokról vagy a hadifogságból hazatérők, s azok, akik a hátországban élték át a háborúval járó szenvedéseket, csak Nagy Háborúként emlegették ezt a háborút, mely a XXI. századból visszatekintve is rászolgált erre a névre, még akkor is, ha alig húsz évvel később egy másik - még nagyobb - világháború követte. Az első világháború nemcsak a hadtörténetben nyitott új fejezetet. Olyan mélyreható változásokat indított el, ami miatt történelmi korszakhatárnak tekinthetjük. Joggal nevezik Georges Kerman amerikai diplomata és történész nyomán a XX. század őskatasztrófájának is,4 amely alapjaiban rengette meg a századelő Európájának gazdasági és társadalmi berendezkedését, államrendszerét, a „boldog békeidők" életkereteit, sőt több tekintetben lerombolta és maga alá temette. A hazai közgondolkodás az első világháborút történelmi jelentőségéhez és utóhatásához képest egészen napjainkig meglehetősen mostohán kezelte, pedig aligha van olyan család, amelynek a felmenői között ne lennének a világháború valamelyik frontját (többnyire az olasz vagy az orosz frontot) megjárt katonák, sebesültek, hadifoglyok, hősi halottak. A hazai történetírás is viszonylag kevés figyelmet szentelt ennek az időszaknak az utóbbi évekig, valószínűleg azért, mert az első világháború olyan, sokat tárgyalt XX. századi témák árnyékába került, mint Trianon, a második világháború és a totális diktatúrák, miközben ezek a későbbi történések sem függetlenek tőle, sőt részben azok okai vagy egyes előidéző tényezői is az első világháború időszakában gyökereznek. Kiállításunk anyagával érzékeltetni kívánjuk azokat a közvetlen változásokat, amelyeket a háború hozott magával az emberek életében, a gazdasági és szociális viszonyok területén, a nők helyzetében, s nem utolsó sorban az állam megnövekedett gazdaság- és társadalomirányító szerepével, amit a szociális piacgazdaság előképének is tekinthetünk. Olyan alapvető változásokról van szó, amiket többé-kevésbé a kortársak is jól érzékeltek, még sem eléggé ismertek az utókor előtt. 3 Ez a címe egy frissen megjelent hazai kötetnek is: Európai testvérháború 1914-1918. Szerk. Markó György- Schmidt Mária. Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány, Bp., 2014. 4 Ezt adta alcímének egy nemrég megjelent, kiváló német tanulmánykötet is: Az első világháború. A 20. század őskatasztrófája. I. m.
