A hátország a Nagy Háborúban (Budapest, 2014)
Bevezető
A hadigazdaság és hatásai 13 amelyeket be tudott szerezni a megszállt területen, s odahaza hiány volt belőle. Wenzel Árpád ügyvéd például - amint a levelei tanúsítják - a megszállt a dél-szerbiai Kraljevóból, a körzeti katonai parancsnokság székhelyéről rendszeresen küldött haza élelmiszert, gyakran lisztet, darát, továbbá babot, diót és sonkát.25 Sőt, egy alkalommal 200 db tojást is hazaküldött, és a szállítmány - mint az édesanyja leveléből kiderül - sértetlenül megérkezett, ami figyelemre méltó teljesítmény a korabeli tábori postaszolgálattól.26 A katonák többsége előbb-utóbb haza mehetett egy kis szabadságra, rendes szabadságra vagy betegség, sebesülés miatt, és előfordult az is, hogy az otthoniak látogatták meg a fronton lévőket.27 Az élelmiszerellátás három fajtáját alakították ki a harci helyzetet és a tartalékokat figyelembe véve: teljes, szabvány és tartalék. A teljestől a tartalék felé csökkent a mennyiség, illetve egyes cikkekből már nem jutott. Az ellátás romlott a háború folyamán, ami a harcoló sereg létszámának növekedésével, illetve a hátország fokozódó gazdasági nehézségeivel függött össze. A háború kezdetén egy napi teljes fejadag 40 dkg marhahúst, 70 dkg kenyeret (vagy 50 dkg lisztet), tíz dkg főzelékfélét, két dkg zsírt, két db kávékonzervet és tíz db cigarettát tartalmazott. A tartalék porcióhoz tartozott 20 dkg húskonzerv, két db kávékonzerv és tíz db cigaretta, valamint a komiszkenyér, amelyet fűrészporral összekevert lisztből készítettek. 1918 második felére a fronton a fejadag húsból 18 dkg-ra csökkent, lisztből 43 dkg-ra, míg a hátországban szolgáló katonáknak mindössze 11 dkg hús, illetve 25 dkg liszt jutott.28 Az ellátás romlása együtt járt az ellenálló képesség csökkenésével. 1918 márciusában már az osztrák-magyar haderő jelentős része alultáplált volt, a katonák átlagos testsúlya 45-50 kg körül mozgott, ami még akkor is nagyon rossz ellátásra utal, ha az akkori 155-160 cm-es átlagmagasságot vesszük alapul. Az egészségügyi szolgálatnak szerencsére még ilyen körülmények közepette is sikerült megakadályozni a nagyobb járványok kialakulását. A lövészárkokban, sajnos kevés mód nyílt a megfelelő tisztálkodásra, ami rendszerint az élősködők (tetvek, poloskák) elszaporodásához vezetett. Az olasz fronton, és főként Albániában a maláriától is szenvedtek. Az albán hadszíntéren a legtöbb áldozat nem is a harcokban, hanem maláriában halt meg, volt olyan egység, ahol a veszteség 80%-át okozta a váltóláz. A hadigazdaság és hatásai Az első világháború volt az első totális háború, amelyben a harcoló felek szinte minden erőforrásukat a háború szolgálatába állították. Mivel elő kellett teremteni és a frontra juttatni a szükséges hadianyagot, az élelmiszert, a ruházatot, ezért az állam radikálisan beavatkozott a gazdasági életbe, és korlátozta a piac működését. Új fogalom született, a hadigazdaság, melyen a nemzetgazdaságnak a hadviselés érdekei szerinti megszervezését értették. Központilag osztották el a szűkös nyersanyag- és árukészleteket, hatóságilag szabták meg az árakat, hogy megakadályozzák az infláció elszabadulását. Mivel egyre több katonát hívtak be, a növekvő munkaerőhiányt nők munkába állításával és hadifoglyok alkalmazásával csökkentették, míg a pénzhiányt új adókkal, hadikölcsönök felvételével és több bankjegy forgalomba hozatalával igyekeztek megoldani. Majd fizetnek a vesztesek! - gondolta mindegyik fél. 25 MNL OL P 1045-25-No. 59., 60., 61., 62., 63. - Dr. Wenczel Árpád, tartalékos tiszt levelei a harctérről feleségéhez. (Lásd a kiállítás 16. számú dokumentumát!) 26 MNL OL P 1045-17-No. 31., 32., 126., 127., 128. - Levelek Dr. Wenczel Árpádnak a frontra édesanyjától. (Lásd a kiállítás 17. számú dokumentumát!) 2/ MNL OL P 973-2-No. 74. - Bezzegh Huszágh Miklós képeslapja feleségéhez. 1915 szeptemberében az olasz frontról, Triesztből küldte a képeslapot Zólyomban élő feleségének. (Lásd a kiállítás 19. számú dokumentumát!) 28 Pollmann Ferenc: i. m. 23.
