Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

IX. A tájékoztató apparátus. /Mutatók, krónika, térképek, diagrammák/

BtLnthogy a kiadott dokumentumok tartalmához a tárgymutató szolgáltatja a fÓ kulcsot, a mutatóba felvett tárgymegjelöléseicet el kell látni segédmutatókkal, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy a fajtól a fajtához bontsák le a fogalmat. A rész-fogalmaktól feltétlenül utalni kell a fajta fogalmakra anélkül, hogy a lapszámot is megadnék* A felvett fajfogalom, amely a fajta-fogalom állagába is bekerült, abc-rendben sorakozik ós egyikük a másiktól pontosvesszővel és vonással választódik el. Például a jelen könyvben fej-fogalom /alapszó/ lesz a "Dokumentum cime", fajta-fogalom, illetve az előbbihez készült segédmutat ő cim le SZÍ "az irodai bélyegző óimként való felhasználása" -, "a régi cim felhasználása"5 "a cim röviditése", a "a cim elemei" stb. Ritkán használt szavak mutatója Abban az esetben, ha a gyűjteményben a Szovjetunió egyes népeinek történetével kapcsolatos régi dokumentumokat adnak ki, vagy valamely szakterületre vonatkozó dokumentumokat, nagyon hasznos, ha a szöveg helyes megértése céljából a dokumentumok szövegében előforduló érthetetlen, használatból kikopott stb. szavak mutatóját vagy szótárát is közlik. Ilyen kifejezések az elavult kifejezések, az orosz nyelvbe valamelyik idegen nyelvből bekerült érthetetlen szavak, tájszavak ós kifejezések, terminus teohnicusok stb. Ha nem sok ilyen kifejezés van, akkor elég lábjegyzetben megmagyarázni őket, ugyanúgy, mint az idegen nyelvű szavakat. De ha sok ilyen kifejezés van, vagy gyakran ismétlődnek a dokumentumokban, abc-rendben, külön fel kell sorolni Őket, vagyis mutatót kell késziteni. Ebbe a mutatóba a következők kerülnek: 1. a megmagyarázandó kifejezés; 2. zárójelben az a nyelv, amelyből átvették az idegennyelvü Írásmóddal együtt /ez csak kívánatos, de nem kötelező/; 3. a sző megmagyarázása* Nem feltétlenül szükséges feltüntetni azokat a lapszámokat, ahol a megmagyarázott sző előfordul, minthogy a kutatót, ha csak nem nyelvész, csak az érdekli, hogy olvasás közben megértse ezeket, de nincs szükség azoknak az oldalaknak felsoro-*. lására, amelyeken ezek a szavak előfordulnak. Azokban az esetekben, amikor a szóbanforgó kifejezéseket a kommentárokban nemcsak értelmi, hanem történeti szempontból is részletesen megmagyarázzák, utalni kell a megfelelő kommentárra. A mutatók szerkesztésének technikája Hogy milyen mutatókat és milyen jegyzet tartalommal ké szitunk, az a kezdet kezdetén kidolgozott tervtől függ, amely viszont a kitűzött feladatok és a dokumentum-gyűjtemény jellegének függvénye. A matatok számától függően teszünk megfelelő jelölést azokhoz a szavakhoz, amelyek bekerülnek a megfelelő mutatókba. A jelölés nem más, mint a mutatóban szükséges szavaknak a kéziratban, vagy korrekturában aláhúzással való megjelölése. Ha pedig több mutató készítése van tervbevóve, akkor - esetleg különböző színű ceruzákkal - de helyes egy és ugyanazon menetben megjelölni őket. Az egyszerre történő megjelölésnek az az előnye, hogy a mutató szerkesztője a szöveg tartalmának teljes egészére figyel, következésképpen nem járhat el mechanikusan. Ha a jelölés munkáját az egész könyv anyagában elvégeztük, akkor meg kell kezdeni a jelölt szavaknak előre elkészített, azonosméretü cédulákra vagy pedig a cédulák nagyságának megfelelő, négyzetekre osztott,