Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
VII. A kommentátori apparátus, A "kommentárok" és "megjegyzések".
kommentárjának -vitathatatlan erényei", igy jellemezte munkáját az Irodalmi Intézet* Be Modzalsvszkij kommentátori apparátusának nagy hiányosságai is vannak. Bzekben a kommentátorokban "elmosódik, elhalványul, sőt gyakran el is marad a levelek* mint irodalmi és történelmi dokumentumok értelmének és létrejöttük körülményeinek általános magyarázata, az irodalomtörténeti ás társadalomtudományi elemzést és ennek alapján a dokumentum szintetikus értelmezését feláldozza egyes azéttagolt és különálló, gyakran nyilvánvalóan felesleges ténybeli adatoknak". Véleményünk szerint a fenti értékelés nem teljesen tárja fel az elhunyt Puskin-kutató munkájának hiányosságait, mert. azonkívül, hogy a dokumentum "általánosított" értelmesésót "feláldozza" "különálló" egyes ténybeli adatoknak, Modzalevaskij kommentárjaiban számunkra teljesen elfogadhatatlan munkamódszereket látunk. À kommentálás burzsoá módszerének alapvető ismérve és fő hibája a kommentált dokumentum tartalmához való formális hozzáállás* Az illető személy eleven életrajza helyett pontos, száraz törzslapot adnak. Az illető személy hivatali előmenetelének felsorolása, tevékenysége egyes állomásainak* erkölcsi tulajdonságainak felsorolása, külsejének leirása - ezek képezték az illető személy jellemzésének legfőbb részeit* Osztályrealitását, a környezethez való viszonyát, az éle11el való kapcsolatát nem vették figyelembe, minthogy a burzsoá kommentálok nemcsak, hogy távol állnak a marxista módszertől, hanem kifejezetten ellenséges álláspontot foglaltak el vele szemben. Snnek következtében a kommentárban szereplő személy vértelenné, az élettől elszakította vált mintegy időn és téren kivül állt* Sőt ezenfelül a Modzalevszkij-tipusu kommentálok leggyakrabban nem is saját jellemzésüket adták a kommentált személyről, hanem a jellemzést más munkákból, főként memoár- és levélirodalomból irták ki. A tények kommentálásánál megállapították pontos időpontjukat, helyüket, de semmit sem mondtak jelentőségükről az események általános menetében, folyóirat, vagy irodalmi mü kommentálásánál száraz felsorolását : adták a kiadóknak, szerkesztőknek, dátumoknak, a megjelent számok kiadás helyére, de a lényeg értékelése teljesen elmaradt. A régi kommentáló knalc az a törekvése, hogy az összes előttük ismeretes adatok minél teljesebb összefoglalását adják, hihetetlenül megnövelte a kommentárok méreteit, miközben teljesen háttérbe szorult az a kérdés, mennyire aeük séges ez az összefoglalás a szöveg megértéséhez. "Az olvasó nehezen töri át magát magának Gyerzsavinnak szövegéhez, a.könyv lapjait elárasztó töméntelen•jegyzeten keresztül. A holt akadémikusság megöli Gyerasavint mint költőt" - igy jellemzi B. Gukovszkij, J.K. Groot kommentátori munka ját. 1 ,. Ebből à körülményből - hogy kommentátori apparátusát 1 mértéktelenül megterhelte többségében felesleges tényanyaggal - következett a má1 * G.R.Gyerzsavin irodalmi öröksége, - I&tyeraturnoje naszledsztyo, IX-X* kötet /1933/»372-373. Gyerzsavin 139 aránylag nem nagy színdarabját az első kötet 800 oldalán nyomtatták ki és "magyarázták".
