Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
V. A legenda
nevezi, viszont más esetekben /215* oldalon/ az "Auditoriátus főosztályának nyomozati iratá"-nak mondja? azután van, ahol /204« oldal/ as őrzési egység részere történik utalás, de a számara nem, ami arra enged következtetni, hogy Dosztojevszkij nyomozati iratának 26 része van s előfordul /221. lapon/, hogy utal az irat számara, dé nem említi sem a részt, sem a lapszámot. Az ilyen következetlen eljárás semmivel sem igazolható. A hiányos és pontatlan legenda másik példájául a "N, V. §ogoly" e. akadémiai gyűjtemény-kiadvány szolgálhat. A 28?. oldalon az olvasható, hogy a dokumentumot "a felső tudományok gimnáziumából vett eredeti példány alapján nyomtatták ki, amelyet a legutóbbi időkig a nyezsini pedagógiai intézetben őriztek, amelyet azonban most Össssukrajna Tudományos Akadémiája kézirattárának adtak át H - viszont nem utal az őrzési egység és fond elnevezésére, se annak száma, sem alapszám nincs megjelölve, sőt még az Akadémia kézirattárának jele /"sifr"/ is hiányzik* A 289* oldalon levő utalásnál, amely azt mondja, hogy a~ dokumentumokat a "lŐCIA-ban őrzött eredeti példányok alapján nyomtatták ki", hiányzik a fond.megnevezése. A Pétervári cenzúra-bizottság határozatát, "az ISIS levéltár eredetije után" nyomtatták ki, pedig a hivatkozott, fondót a leningrádi "Belpolitikai iratok állami központi levéltára" őrzi stb." Világos, hogy az. irodalomtörténész archeográfus ok /és nemcsak-ők.'/ egyáltalán nem fordítanak figyelmet az egyöntetűségre, teljességre és a-pontosságra. A legenda maga rendszerint rövid terjedelmiig néha azonban « szemben a legfeljebb két - háromsoros cimmel - akár több oldal terjedelmű is lehet. Ilyenek például a "Lenin müvei" szövegéhez kapcsolódd legendák. A legenda mérete mind a kiadott dokumentumok jellegétől, mind a ráfordított archeográfusi munkától függ. Az a minimális anyag* amelyről az archeográr fusnak az ellenőrzés biztosítása végett be kell számolni, a következő: 1. a kinyomtatott dokumentum külső formája, 2. őrzési helye, 3* megelőzően kiadták-e?, 4* a szerkesztői feldolgozás indokolása* A dokumentum külső formája A hivatalos jellegű dokumentumok, külső formájáról szőlő tájékoztatás egészen rövid lehet, mert hiszen á dokumentum rendszerint hivatalos űrlapon, vagy egyszerű papírlapon, kézzel vagy gépírással készült /"kéziratos" - "gépírásos" dokumentum/. Külsejét tekintve az ilyen dokumentum /lB.oldalon/ l.l*feredeti?.2. "fogalmazvány", 3*i "másolat" /kézírásos, litografált stb./ lehet. A "másolatot" vagy az az int ázmény ."hitelesítette, amely kiadta /"Az eredetivel megegyezik"/, vagy valamely hivatalos személy - a közjegyző /"közjegyzői másolat'. 1 /. Ha a dokumentumnak az volt a rendeltetése, hogy valamely intézmény alárendelt szervei között küldjék szét /"körlevél"/, ugy nyomdái uton, litografálás, vagy hektografálás utján, vagy valami .más eljárással- sokszorosították. Ezekben az esetekben a legenda legelején megjegyzendői "eredeti", "fogalmazvány", "másolat", "közjegyzői másolat", "nyomtatott körlevél" stb. Mindjárt komplikáltabb a legenda, ha.nem hivatali dokumentum, hanem úgynevezett "szerzői" dokumentum /cikk, cikkvázlat, napló, memoár,