Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
IV. A cim
dolatait, egész eszmefuttatásokat átvisz az egyik /aláirt/ cikkből egy másik /névtelen/ cikkbe. 1 Az egy bizonyos szerzőtől származó cikk tanulmányozása és az ugyanazon szerzőnek tulajdonított anonim cikkel való össze hasonlítása « az utóbbinak részletes elemzése - ez legyen az alapja az anonim cikkek szerzőségének megállapítására irányuló munkának* Az archeográfusnak ugyanakkor nem szabad megfeledkeznie arról, hogy valamennyi fent emiitett ismérv különkülön nem megbizhatő, s csakis több egymást alátámasztó ismérveknek összessége győzhet meg arról, hogy a tanulmányozott anonim, aláiratlan mti valóban az illető szerzőtől való* Végső esetben, ha az aroheográfus képtelen a vizsgált dokumentum vagy mü szerzőjének családnevét pontosan me llapitani, akkor csak arra szorítkozik, hogy megállapítja a szerző OSZJ l/helyzetét, vagy azt, hogy milyen párthoz tartozik* Figyelmet kell fordítani arra, hogy mikor ólt a szerző, milyen társadalmi csoportokhoz állt közel, melyekkel kapcsolatban mutatott rokon-, illetve ellenszenvet, milyen törekvéseket, követeléseket, kívánságokat fejezett ki. A tanulmányozott mü szerzője osztály- vagy párt-hovátartozásának megállapítására persze mindig különleges figyelmet kell fordítani, mert ettől függ a forrás helyes értelmezése, amiről még részletesebben szólunk a kommentárokról és bevezető cikkekről szól^ részben* A tematika megjelölése A dokumentum összeállítójának /szerzőjének/ és címzettjének meghatározása után azt kell megjelölni, hogy miről van sző a dokumentumban', vagyis meg kell mondani, hogy mi annak a tartalma* A címnek tehát következő, egyben utolsó eleme a dokumentum tartalmának megnevezése* A címnek igen fontos eleme a tartalom megjelölése, mert valójában ez az, ami a kutatók számára megmondja, hogy mi a dokumentum főtémája, s ez teszi lehetővé azt, hogy - ugy mondjam - a dokumentum fajsulyat meghatározhassuk." Ez azonban elég nehéz részfeladat az archeográfusnak a cim szerkesztésével kapcsolatos munkájában, mert a dokumentum fótérnéjának kiválasztása a tartalom alapos elemzését teszi szükségessé. Az archeográfusnak meg kell tanulnia azt, hogy mellőzze a lényegtelent, ami a főtemát elhomályosítja. Ez pedig nagyon gyakran előfordul a hivatali dokumentumokban, ahol a kérdés történeti előzményeinek ismertete ével, az elő^ő iratvaltások tartal"Az archeográfiai irodalomban nincsen olyan cikk, amely az anonim cikkek szerzősége megállapításának módjával foglalkoznék. Szükséges felhívni az archeo-TTsfusQk figyelmét a "WG. Bjelinszkij összes müvei", V*Sz* Szpiridor.ov szerkesztésében megjelent, kiadvány XII* kötetére*-Ebben a kötet" ben ..->z sereg cikket és bírálatot nyomtattak ki, amelyeket Bjelinszkij aláírás nélkül irt. A kommentárokban/amelyek a XIII-XIV* kötet előszavában vannak csoportosítva /indokolások olvashatók a.szerzőség megállapítására vonatkozólag* Lásd ugyancsak P*L* Lavrov "A mai kritika feladatai" o. aláírás nélküli cikkének kiadását a-"Zvenja" VI. kötetében /1936/, a 748-788. oldalon. Ennek a cikknek bevezetése az egyetlen többé-kevésbé befejezett tanulmány, amely összefoglalja az anonim müvek szerzőségének megállapítását célzó irodalmi elemzés elméletét és gyakorlatát.
