Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
IV. A cim
Az archeográfusnak azonban nagyon gyakran kell keltezéssel el nem látott dokumentumokkal foglalkoznia és ilyenkor nagyon bonyolult, részletes elemzést megkívánó* feladat vár rá: közvetett megfontolások alapján* más forrásokkal való egybevetés stb. utján kell lehetőleg pontosan meghatározni a keltezés idejét* A kiadásra kerülő, vagy tanulmányozandó dokumentumot telj es egészében csak akkor használhatjuk •* ahogy fentebb mondottuk is - ha keletkezésének időpontját - legalább megközelítőleg meghatároztuk* A keltezetlen dokumentum keletkezési időpontját a dokumentum elemzése utján állapítjuk meg. Az elemzésnek két fajtája van: a kérdéses dokumentum külső jegyeinek elemzése és tartalmának elemzése. A külső jegyek elemzésére a paleográfiának; egy kisegítő történeti tudományágnak módszerét használjuk, amely a régi levelek olvasásának mőd>szerét határozza meg. yőleg az időszakonként változó paleográfiai jegyek y£ézirás, a dokumentum anyaga, amelyre írták, a papiros vizjelei, a díszítések, feliratok és ékitések stb*/ alapján állapit juk meg a keltezés idejét a XVIII* század végéig terjedő, régebbi időben irt dokumentumoknál. De a későbbi dokumentumoknak is sok külső jegye szolgál támaszul a keletkezési idő megállapitásánál. Ilyenek például: a keltezetlen levél ix>ritékán a postai bélyegző, az egyazon személy monogramnijának változásai a postai levélpapíron, keltezés! vagy iktatási záradék a hivatalos ügyiratokon stb* Az egyes korszakokban a hivatalos- és magániratokra jellemző formuláknak, irodalmi műnél pedig a stílusnak és szókincsnek a tanulmányozása, a keltezetlen dokumentumnak pontosan keltezettél /pl. válaszlevéllel/ való összehasonlítása, vagy időben ismert eseményekre történő hivatkozásoknak /ha a keltezetlen dokumentum olyan eseményekre hivatkozik, amelyeknek időpontja más forrásból ismert/ vizsgálata stb* teszi lehetővé azt, hogy többé-kevésbé pontosan meghatározhassuk a vizsgált dokumentum keletkezésének idejét* Az archeográfus ilyen esetekben nem a külső jegyek, hanem a tartalom analizálása utján ér el eredményt. A kétféle elemzés utján nyert adatok összehasonlítása rendszerint lehetővé teszi, hogy jelentős pontossággal határozzuk meg a keltezés nélküli dokumentum keletkezésének idejét* Az archeográfus feladatának megoldását csak akkor tekinthetjük tökéletesnek, ha a hónap napját is beleértve, határozta meg a keltezést, /l. "Puskin levelei"-nek /1935*/ harmadik kötetét, ahol Uodzaljevszkij munkája sok pontos keltezés-meghatározást eredményezett./ A keltet azonban legtöbbször csak megközelítő pontossággal lehet megállapítani, amikor is a dokumentum keletkezésére vonatkozólag csupán időhatárokat tudunk megadni; ".«.ike előtt", "legkorábban és ••• közötti időben a , "körülbelül" stb. Ha az év meghatározása-pontos, de a hő és nap csak megközelítően pontos, akkor előre kell írni az évszámot és utána hozni a vonatkozó megjegyzéssel együtt a hő és nap megjelölését: "1920. évben, nem előbb, mint március 5." Ugyanezen elv alapján, ha az év és hó meghatározása biztos, a nap viszont csak megközelítően pontos, akkor: "1920* márciusában, 15-e előtt*" . -A megközelítően pontos keltezés^ dokumentumokat a gyűjteményben a pontos keltezésüktől függően, azok előtt vagy után kell elhelyezni* Ter-
