Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
IV. A cim
M> 4 3 im mert hiszen a dokumentumok időrendi sorrendje meghatározásánál /és ez szokásos a dokumentumgyűjteményekben - akár az egészben* akár a részekben/* elsősorban keltezésük tarthat számot figyelemre* Következésképpen a dátum elején az évszám van, arab szamokkal* az évet rövidítve /"gy jelöljük, majd birtokos esetben a hónap neve és végül /alanyesetben/,a keltezés napja* Nem helyes rövidítve hozni a hónapok nevét* A cim további szövegétől a keltezést pont és gondolatjel választja el* /"130$* év január 10."/ Egyetlen dokumentum vagjf kisebb, nem nagy időszakot felölelő /í-2 év/ dokumentum publikálásánál a keltezésnek a cim elejére váló helyezése nem oly fontos, mint a nagyobb, t«bbé*«kevésbbé hosszú /lOO év, vagy több tizéves/ időt felölelő gyűjteményeknél* Bzért ilyen esetekbén a keltezést a cim végére lehet áttenni 1 ", de a keltezés sorrendjét megváltoztatva és a cimtől ugyancsak ponttal és gondolatjellel elválasztva" •/- 10." január 1905« év/" . r . , A pontosabb keletmeghatározást igénylő esetekben, pl** hadi jelentéseknél, amelyeket napjában többször is adnak ki, vagy a hadműveletekről szóló táviratoknál stb. a dátumhoz /év, hő, nap/ hozzá kell tenni az óra, néha még a perc megjelölését is* Ilyenkor - rövidség céljából, hogy ne kelljen minden alkalommal kitenni.a "reggel", "este" szavakat - a jelenleg elfogadott rendszer szerinti 24 óraszámot használjuk* Pl. "1917. áv január 28. 16 óra 45 perc", vagy "28« január 1917. év 16 óra 45 perc." Némelyik archeográf us a dokumentum keltezését-"ot" /-én/ szócskával kapcsolja a teljes eimü szöveghez /" X*~¥* jelentése JZ.Z.-hez erről meg erről 1905. év január 10-én" /, néha meg a cim közepébe illeszti bele. /"Bnnek és ennek a jelentése 1905. január 10-én ehhez és ehhez, erről, me*r erről"/. Véleményünk szerint egyik sem helyes. A cim végének konstrukciója /a dokumentum tartalmának megnevezése/ nem mindig teszi lehetővé azt, hogy az "ot" /-án, én/ keltezést beleolvasszuk, mert ez a cimet érthetetlenné teszi1 de nem is szabad ilyen keltezést alkalmazni akkor sem, ha a dokumentum keltezését maga az arche ográfus határozta meg és a kelet ezért szögletes zárójelbe teendő. A keltet a cim közepébe helyezni, nagyon ügyetlen dolog, hiszen a dátum nincs szerves kapcsolatban az egész cimmel, a dokumentum meghatározásánál jelentkező fontosságát pedig a cimnek elejére vagy végére való helyezésével is kifejezésre juttatr juk. A régi és az uj időszámítás Az 1918. január 31. előtt kelt iratok kiadásánál a dátumot a régi időszámítás /az u.n. juliánus naptár/ szerint kell feltüntetni, 1918. január 31. Etán az uj /az u.n. gregoriánus/ időszámitás szerint. A nyugateurőpai naptár bevezetéséről szőlő 1918» január 26-án megjelent rendelet első szakasza igy hangzik: "a f. évi január 31. utáni első nap nem február 1. lesz, hanem február 14., a második nap február 15-e és igy tovább*'. Természetesen az arche ográf ial* előszóban meg kell jelölni, milyen keltezési módot használunk a kiadványban. Olyankor, ha a dokumentum-gyűjtemény mind 1918. január 31. előtti, mind pedig utáni dokumentumokat tartalmaz, akkor ajánlatos az egész kiadványban végig kettős keltezést használni, vagyis előbb feltüntetni az uj időszámitás szerinti keltet és utána kérek zárójelben a régi időszámitás szerinti keltet. A kettős keltezést kell alkalmazni az 1918* január 31. után kelt, de a régi naptár szerint keltezett iratok kiadása esetében is/ például a polgárháború korának fehérgárdista iratainál/. Mindezekre az esetekre természetesen utalni kell az előszóban.
