Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
III. A szöveg feldolgozása /kijavítása és leközlése/
mentumok punktuáciőjával kapcsolatban merülhet fel* Néhány kiadónak m a véleménye, hogy ilyenkor az eredeti punktuáoiót pontosan meg kell tartani* tfgy véljük azonban, hogy a régi punktuáoíÓ megtartása híveinek érvei sok tekintetében éppen olyan m ^alaposat X&mM 9 adat a régi helyesírás megtartásának hiveié. A punktuáeió megőrzésénsk szükségességét rendszerint Dosztojevszkij példájára hivatkozva hirdetik, hangsúlyozva, hogy Dosztojevszkij örökké harooli à korrektore&kal • akik modernizálták püaktuáöióját. Szerintünk azonban egyik-máslk szerző sajátságos, egyéni punktuáeiója esetéhen, ugyanúgy* mint hasonló helyesírási saját m s ágok esetén, sokkal hasznosaid, ha ebeknek a dokamentumoîa^k kiadója külön kutatást folytat e sajátságok felderítésére és kutatása ere çteényét példákká! együtt különálló, összefüggő kité^sben ismerteti* magukat a dokumentumokat pedig a jelenlegi szabályoknak motelei ő Írásjelekkel nyomtatja ki* Csupán egyetlen kivételt kell tennünk. Mg az ügyviteli éeMetü dokumentum punkfcuéoióáán, sőt a prózai szerből szövegteken i% szabadon változtatgatunk, a műalkotásoknál, elsősorban a verseknél igán nagy* óvatossággal kell eljárnunk! itt igen nagy kutatómunkának kell megelőznie a punktuáeiÓ megváltoztatását és ennek befejezte után negfdle&ó in» dokok esetén megtarthatják a régi punktuáoiÓt* Sbben a vonatkozásban Gr* Crukovszkij f^erzsavinról szóló cikkében,! sántán rámutat a $r©ot» féle kiadás hiány© sságaiia 9 telj esőn helyesen arról beszélj hogy 0root, azáltal, hogy fme^váltostatta a punktuációt, részben az általa me^satá~ rozott normákba szorította Őket, igen gyakran megváltoztatta %%m\ a gyerssavini mondatok egész jellegét, annál is inkább, mert (§r@rsgsavin*» sál az Írásjeleknek az a rendeltetésük, hogy az "értelmi akoentusok* szerepét ját szák és egyúttal a vers szavalásának-adekvát módját megna» tárészák* 1 * mégis, ez nem jelenti azt, hogy a költői alkotások szerzői punktaáoiójában lévő hibákat meg kell ismételni* Jó példa erre H*©* Jm^mg Paskin-szakértő kis megjegyzése, amelynek címei ányegiá egyik vesszőjéről^A cikk arról szól, hogy kell-e vessző a költemény első feje&ete baanadik versszakának egyik sorábai ^Tisztességben szolgált az apja, .Áz adósság vetette föl w /llSszöiy dedeon ford./ A Puskin fojjftlraazvány kéziratában az *©iliosno, blagorodno*? szavak közt vessző áll. $ A SXX* század első felében az "otliosn© ~fci tűnőén* szót olyan értelemben.használták, mint ma a ''nagyon! 1 szót* £ern@r szerint a két sző kozé nem kell vesszőt tenni, itt arról .van sző* hogy Anyegin apja "adósságokkal küzkódött* mert *nagyon nemesen* 1 szolgált, mgyis becsülettel, azaz nem lehetett megvesztegetni, nem lehetett a szolgálatát biztosítani 8 *. 1 G. Gukovszkijs &#B. ^rerzsavin irodalmi öröksége « "Mtyeratum© je lia^ziedsstvo ,, ©• foîytfixat fW&$f 1 5fl¥l8%%sX&* 2 ís 2venja""Moszkva, ?* kötet /1935/ 6Ó-62. old* 3 Szószerinti fordításuk "kitűnően, nemesen 1 *« Mészöly a két szót eggyel fordít jáí ?tisatességbén*, /gord*/
