Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

III. A szöveg feldolgozása /kijavítása és leközlése/

pm 3X — származik. A nyelvészet területén transzkripció alatt rendszerint idegen szónak más nyelv betűivel való leirását értik, amikor is az idegen /eredeti/ kiejtés szerint Írják le a szót, vagy valamely szót egyezményesen valamelyik nyelv kiejtése szerint irnak les például az angol "faltér" saót, vagy az angolhoz legközelebb álló Uolter-nak, vagy as általánosan elfogadott orosz kiejtés szerint Valter-nek Írják. A dokumentumok publikálásánál transzkripció kifejezés a dokumentum szövegének olyan átültetését jelenti, amelynél a nyomtatott szöveg az eredeti szövegnek minden lényeges ismertető jelét tartalmazza, de emellett a modern követelményeknek megfelelően változhatnak a dokumentum külső vonásai /például a szöveg régi helyesirás helyett az uj szerint van nyomtatva, a nagy kezdőbetűk kisbetűkkel pótoltatnak, az alkalmazott rövidítések helyett a teljes szöveg szerepel, vagy uj rövidítések kerülnek a szövegbe, as Írásjelek változtatva kerülnek a szövegbe stb./. A dokumentum tartalma ettől nem változik meg, a dokumentum külső megjelenési formáját„tekintve azonban a nyomtatott szöveg a kéziratos szöveghez viszonyítva más képet nyer,amely viszont a kutató számára jobban hozzáférhetővé és érthetőbbé teszi a szöveget. s Az u

f

1 helyesírásra való át javítás A forradalomelőtti idők dokumentumszövegeinek kiadásánál felmerül az a kérdés, hogy átirjuk-e a szöveget az 1917» évi helyesírási reform szerinti az uj helyesírásnak megfelelően? Sz a kérdés kezdetben igen sok ellenvetést váltott ki, amelyek azonban lényegében nem voltak megalapozottak. A történelme folyóiratok, például a u

Biloje /A Mult/% még,, külön beadványokat intézett az illetékes kormányszervekhez annak érdekében, hogy megtartsák a régi helyesírást nemcsak a dokumentumok, de még a régi cikkek kinyomtatása esetében is. J.V. Sot je "Az ujabbkor! iratok kiadásánál követendő metodológiai eljárás kérdéséről való elgondolásá"ban, amelyet 1925-ben nyújtott be az Archeografiai Bizottsághoz, csak. arról beszélt, hogy "megvan a lehetősége annak, hogy tudományos kiadva** ; nyokban az uj helyesírást használjuk."

1 Még a "Krasznüj Arhiv" is kezdetben jőnéhány személyi eredetű dokumentumot a. régi helyesírás szerint közölt, sőt a Centrarhivnak olyan monumentális kiadványát, mint a "Dekabristák felkelése", teljes egészében a régi helyesírással készítették. Ujabban ez a kérdés elvesztette élességét, annál is inkább, mert hiszen a helyesirás megváltoztatása nem jelenti a nyelv általános rendjének megváltoztatását és semmiképpen sem jelenti a dokumentum értelmének eltör— zitását. A Marx-Bngels-lúenin-Intézet, amely betartja az összes archeografiai utasításokat, uj_ helyesirás szerint nyomtatott ki olyan személyi eredetű dokumentumokat is, mint V.I« Lenin kéziratait. Enne elfogva jelenleg általános érvényű szabályként . : maSgezhető le az, hogy minden dokumentumot, mind a személyi eredetüetet^j mind pedig különösképpen a hivataliakat az uj helyesirás szerint* nyomtatják, meghagyva természetesen mindazokat a sajátságokat, amelyek eèyes szavaknak egyes korszakokban divatozott kiejtésével függenek össze /hasonlóan a magyar "penig" "pedig" helyett, Ford./ - -' - "Az Archeografiai Bizottság munkásságának évkönyve" 1923-1925. XXXIII. ./1926/, 44-45. old.