Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
XI. Az irodalom mutatója
Először ha megnatározott éven "belül megjelent müveket sorolunk fel és ha az egész mutató alapjává a kronologikus elvet tettük /pl* L* Dobrovolszkij és Y*iavrôv: "N.V* Gogoly müveinek és a vele foglalkozó irodalomnak bibliográfiája" /1916-1934/$ az "N.V. Oogoly" o* gyűjteményben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának kiadása /L* 1936*/" Másodszor, ha az irodalom mutatója csak szükkörü tájékoztató kulcs a könyvhöz* például a kiadvány elkószitéséhez felhasznált müvek jegyzéke, amely müveket a köteten belül röviditett oimmel emlitenek /lásd pl. M« Klemani I*Sz. Turgenyev életének és alkotómunkájának krónikája, M* 1934* 339-343. oldal./ Egészen más az eset, ha a mutatóban az irodalom a megjelenés kronologikus rendjében van elhelyezve* Az ilyen elhelyezés értékessége mindenekelőtt abban rejlik, hogy a történeti fejlődés egymásutánjában adja meg a kérdés irodalmát* Az elhelyezés kronologikus elve lehetővé teszi, hogy azonnal még futólagos áttekintéssel is számbavehessük ne csak magát az irodalmat, hanem a megjelenését, fokozatos fejlődésót kisérő körülményeket is* Ilyen elrendezés esetén mindig egyes periódusok vannak előttünk, amikor valamilyen okból az adott kérdés felé fordult a figyelem, ami a róla szóló irodalom mennyiségének növekedésében, vagy csökkenésében jut kifejezésre /pl* jubileum, vagy az illető kérdés iránti érdeklődés viszszaesése, stb*/« Ha minden bibliográfiai utalást még egy akármilyen rövid tartalmi annotáció is fog kisérni, azoknak a személyeknek, eseményeknek, témáknak felsorolása, akikről vagy amikről az illető könyvben, vagy cikkben szó van, akkor az ilyen annotációk alapján, a név- vagy tárgymutatók címszavainak segítségével könnyen el lehet igazodni az egész irodalmi mutatóban* A bibliográfiai anyag elhelyezésének kronologikus rendjénél a fordított kronológiai elvet is lehet alkalmazni, vagyis az egész nyomtatott irodalmat fordított sorrendben lehet elhelyezni, a mi időnktől haladva az adott kérdésre vonatkozó első munka felé. Ez az elhelyezési módszer nagyon hasznos, ha olyan irodalmat Ölel fel a mutató, amely részben az Októberi Forradalom előtt, részben pedig utána jelent meg. Ez lehetővé teszi, hogy az olvasó először a mai irodalommal, az ezen a területen elért legújabb eredményekkel, a kérdés vizsgálatának korszerűbb módszereivel ismerkedjék meg, majd ezután térjen át a legértékesebb régi munkák kritikai áttekintésére. Mind az első, mind az utóbbi esetben, az egyes éveken belül a kiadványokat, mint feljebb mondottuk, a szerzők nevének alfabetikus sorrendjében lehet elhelyezni, vagy a könyv cenzúrai engedélyezésének dátuma és a periodikák havi számozása felhasználásával az éven belül is meg lehet tartani a kronológiai elvet. A nagyobb, bonyolult összetételű, önálló bibliográfiai mutatóknál, amelyek meghatározott tudományszakot ölelnek fel /például a Szovjetunió népei történetét, a forradalmi mozgalmak történetét stb./ és amelyek a tartalmat aprólékosan rendszerezik, még célszerűbb, a tájékoztatáshoz szükséges adatok alkalmasabb megszerzése végett, a jegyzékbe vett anyagot rendszeres sorrendbe rakni, olyan rendbe, amely az adott tudományos diszciplína rendszerének megfelel. Minden egyes szisztematikus egységen belül a bibliográfiai utalások kronologikus rendben következnek, az egyes éveken belül pedig, ha nem lehet ugyanezt a kronologikus rendet folytatni, elhelyezhetők a szerzők nevének alfabetikus sorrendjében, vagy ha nincs szerző, a çim első szavának sorrendjében*
