Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
IX. A tájékoztató apparátus. /Mutatók, krónika, térképek, diagrammák/
A matatok szerkesztésének ideje A cbkumen tum-gyüj t emé ny kimunkálásának y aj on melyik stádiumában kell a hozzávaló mutatót elkészíteni? A mutató szerkesztőjének vagy a végleges formájú kézirat áll rendelkezésére, amely oldalszámokat még nem tartalmaz, vagy tördelt korrektura az oldalak számának megjelölésével együtt. Mivel pedig minden mutatónak egyik alapeleme a megfelelő oldalszámra történő hivatkozás, amelyen az illető sző található, ugy tűnhetne a dolog, hogy a leghelyesebb az az eljárás, ha a mutatót a korrekturapéldány alapján ugy állitjuk Össze, hogy az utolsó korrektura-iv imprimai ás ával egyidejűleg lehessen leadni a nyomdának a kész mutatót is. A mutató szerkesztése azonban hosszabb ideig eltartó bíbelődő munkával jár, a korrektura-példányt pedig technikai okok miatt nem lehet huzamosabban visszatartani* A legpraktikusabb tehát az az eljárás, ha a mutató szerkesztésének munkáját két fázisra bontjuk! 1* a kijelölés, ki iras, ellenőrzés ós jegyzetanyag-szerkesatés fázisára, 2. az oldalszámok beírása, alfabetikus rendezés és ösea-^Tonás fázisára. A munka első részét a kéziratból azalatt végezhetjük cl, mialatt a másik példányt a nyomdában szedik| a munka második részét pedig tördelt korrektúrából, amely már lehetővé teszi az oldalszámok beírását* A munkának ez a része már kevesebb időt kivan, következőleg nem okoz fennakadása a korrektura továbbításánál* Be mivel a mutatónak a kéziratból való összeállítása és az oldalszámok bejelölése között hosszabb idő telhet el és közben a cédaIák elveszhetnek és összekeveredhetnek, azért helyesebb - ahogy fentebb is mondottuk - a mutató szerkesztését nem külön cédulákon készíteni, hanem teljes cédula-négyzetekre beosztott iveken, amelyek nincsenek még külön cédulákra vagdalva. A mutató szerkesztője Kinek kell összeállítania a doknmientum-gyüjtemény mutatóját? A fentebb mondottakból világosan kitűnik az, hogy helytelen lenne a mutatók szerkesztését tisztán mschanikus, csupán pontosságot megkívánó munkának tekinteni, amelyet egyébként arra lehet rábízni, akire jólesik. A szerkesztőnek elsősorban ahhoz kell értenie, hogy a mutatóba a fontos szavakat és fogalmakat gyűjtse ki* Ez különösen a tárgymutató esetében lényeges* A mutatóba csakis azok a fogalmak kerülhetnek be^ amelyek a könyv faj súlyát jelentik. Ezt pedig csakis a gyűjtemény szerkesztője képes megítélni, aki müvét Összes részleteiben is ismeri* De nemosak a szó kiválasztását kell-véghezvinni, hanem a szavaknak megfelelő jegyzet meghatározásokat is meg kell irni. Ezért a matató legilletékesebb szerkesztője csakis a gyűjtemény szerkesztője lehet. Csakis az biztosithatja őt a mutatót elért éktelen! tő kihagyásoktól és hibáktól, ha maga is résztvesz a mutató szerkesztésének munkájában* A mutatók tercét a gyűjtemény szerkesztőjének kell kidolgozni, neki kell végezni a szavak kijelölését, a cédulák ellenőrzését, kiegészítését és végül a bezáró szerkesztői munkákat is.
