Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
A. Erdély papírmalmainak leírása, vízjeleik bemutatása
55 20. BORGO PRUND / 1787 – 1849? / A katonai kincstár által készíttetett másik papírmalom 1787-ben Borgóprund-on kezdett el működni. Hasonlított az orláti papírmalomhoz. Ezt is korszerű berendezésekkel szerelték fel. A termelt papír jelentős részét Moldvában, Bukovinában, Galiciában értékesítették. Az 1790-ig tartó konjunktúra elmúltával a papírmalom nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Már 1793-ban szabadulni akartak tőle. Ez az 1793-1818 közti időszakban, többszöri próbálkozás ellenére sem járt sikerrel. A balsikerek ellenére a kincstár gondot fordított a papírmalom folyamatos korszerűsítésére. Az orláti malom mellett ez a papírmalom volt az, amely egész Erdélyben a legjobb minőségű papírt készítette. Bérlői közül 1842-ben Franz Kuster, 1872-ben Haltrich Károly működtette a papírmalmot. Vízjelei a császári koronás kétfejű sas, írott betűkkel írt BORGO felirat, keretben lévő szám és BORGO felirat, BORGOPRUND F II. ZWGINFR felirattal és keretben lévő szám, ami a határőr jellegre utal. 21. MAGYARÓ /1791- 1817/ Jelentéktelenebb vállalkozásnak indult KÖPECZI Nagy Sándor papírmalma, Megfelelő tudású szakemberek hiánya, és a rongy ellátás akadályozta a folyamatos termelést. A rongy rossz minősége miatt itatós papírt tudtak csak készíteni. Ez a malom néhány év alatt tönkre ment. Új malom építésének helyét Kemény Simon 1791 februárjában Magyaró és Disznajó község között a Maros partján jelöltette ki. A malom Kemény Simon vécsi uradalmának korszerűsítése keretében jött létre, amikor üvegcsűr, salétromfőző és hamuzsír huta is épült. Építése 1792 végén kezdődött el. A következő évben már működött. Mivel neki sem sikerült jó minőségű papírt készíteni, 1797-után belátta, hogy vállalkozása nem jövedelmező és megszüntette a termelést. 1809-ben fia, i?. Kemény Simon újjáépítette a papírmalmot, de ez a vállalkozás is, - főleg az 1811.évi devalváció okozta károk miatt –lassan megszűnt. Papírkészítője 1793-1794 között Hans Michael Szamet, 1794-1796 között Andreas Miller volt. Első malom vízjelén még Köpeczi Nagy Sándor és felesége, tehát a tulajdonosok összesített címerét és ez alatt K.N.S.T.B. monogramjukat, valamint, keretben 2,3,4, szám és alatta MAGYARÓ feliratot, találtam meg. Ezek a vízjelek eltérő formában 1794-től 1815-ig váltak ismerté. A Köpeci Nagy Sándor és felesége összetett címerpajzsa zavarba ejtő, mert a bal felső sarokban látható lovast ábrázoló vízjel rajza egymástól eltérő , ellentmondásos képeket mutat. (pld: lóháton ülő kardot, vagy szablyát tartó előre néző alak , vagy egy szamárra, öszvérre emlékeztető állaton ugyan ilyen fordítva ülő, tehát hátrafelé néző alak látható, vagy pegazus, szárnyas ló, emberalak nélkül.) Az egész ív másik felén évszám és Magyaró felirat látszik. A vízjelen látható T.B. monogramú feleségének családi címerpajzsát eddig nem sikerült megtalálnom. Ennek a vízjelnek a 21-13. szám alatti pótlapon, vízjelről készített fényképe és rajza látható. Az irodalom szerinti második, illetve a harmadik malom vízjelein ahol Kemény Simon családjának adatainak kellene megjelenni. (esetenként évszámmal kiegészítve) nem találtam. Több változatban vízjelként 1809-1817 között csupán Magyaró feliratot és évszámot tartalmazó levelek vízjeleit sikerült lerajzolnom. 22. BELÉNYES /1793 – 1837 / Bihar vármegyében a nagyváradi görög katolikus püspökség Belényes közvetlen közelében, Fenes-i birtokán építtetett papírmalmot. A papírmalom a 18. század végén és 19. század első felében működött. Fővízjelként a BELÉNYES szót, mellékvízjelként sorszámot használtak. A bemutatott vízjelek 1798- 1837 közti időszakból származnak.