Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
A. Erdély papírmalmainak leírása, vízjeleik bemutatása
53 mellék vízjele a G B monogram. Később szép családi címerpajzsba szárnyas griffkarddal, melyet harci zászlók, harsonák, ágyuk, dobok vesznek körül. Mellék vízjele szintén G B monogram. Majd Bánffy György 1805-ben bekövetkezett halála után 1809-1835 között egyszerűbb, Báró Bánffy Farkas, kincstartó, monogramjával ( B:B:W ), évszámmal és sorszámmal ellátott merített papírok készültek. 17. ORLAT /1770 – 1865 / A hatósági vállalkozások közül a katonai kincstár által létesített orláti és a borgóprundi papírmalmok voltak a legjelentősebbek. Az erdélyi főparancsnokság Szebenben őrzött levéltárának legfontosabb forrásanyaga elpusztult. A főparancsnokság 1809 évi közléséből ismert, hogy az orláti papírmalmot 1770-ben létesítették. Célja a katonai adminisztráció papírellátásának és a két román határőr ezredben szolgáló lakosság kulturális közkiadásainak biztosítása volt. Ezzel sikerült először elérni, hogy az örökös tartományokban alkalmazott fejlettebb papírkészítési megoldások Erdélyben is megvalósuljanak. Felszereltsége és termelésének méretei miatt egyetlen más papírmalom sem tudott versenyezni az orláti papírral. 1840-ben a papírmalom bérlője Richard Kiesling, már bizonyos mértékben gépesítette a termelési folyamatot. 1841-ben már 10 ezer kötés, nyomtató és 10 ezer egyéb papírt állított elő. Az évi jövedelme ekkor évi 60-80-ezer váltóforint között mozgott. A gépesítés nyomán bekövetkezett gyors fejlődést jól érzékeltette, hogy 1852-1856 között már 100-300 ember, dolgozott ebben a gyárban. Készítményeinek nagy részét Moldvában, Havasalföldön és Munténiában értékesítették. A papírmalom 1865-ben szüntette meg a termelést. Bérlői közül kevés név ismert.1780-1805 között, majd 1824-ig Andreas Kleinkaut szebeni kereskedő, 1841-től Richard Kiessling bérelte. Vízjelei: általában koronás kétfejű sas, ORLÁTH vagy ORLÁT felirat, a papírkészítés évének és a bérlő Clemens Stein-Hauser neve és nevének monogramja látszik. Az 1820as években Merkur alakját is használták vízjelként. 18. SZÁSZSEBES, Millenbach, Strugár / 1772 -1880 / A nagyobb mozgékonysággal és vállalkozó kedvvel rendelkező Szászsebesi polgárok a közeli Sztrungár község határában létesítettek papírmalmot. A malom 1772-73-ban épült, 4650 forint költséggel. Elkészülte után bérbe adták Ferdinánd Neudörfer és Johann Rothmann papírkészítőknek. 1778-1784 között a város saját kezelésébe tartotta. A papírmalomban 1778-1779-ben Michael Dendörffert papírkészítő mester dolgozott. 1784-1791 között Peter Barth szebeni nyomdász bérelte. Majd 1791 után ismét a város kezelésében volt. 1797-1799 között a város igyekezett szabadulni a malomtól, de éveken át nem akadt sem, bérlő sem, vevő. Végül 1800-ban Franz Joseph Hinni próbált szerencsét. Ennek örököseitől 1838-ban Johann Erdt vásárolta meg a papírmalmot. Csat János 1872-ben bérelte a papírmalmot. Ő csomagoló, itatós és tábla papírt készített. Az üzem az örökösök tulajdonában fokozatosan elsorvadt, míg 1884-ban végleg megszűnt. A papírmalom 1778-1784 közötti időszakban 550-1960 kötés papírt és 100-845 font papírlemezt készített. Vízjele a gyártás helye után MILLENBACH, illetve később STRUGAR felirat, valamint a bérlő, illetve a papírkészítő mester 1763-ban S A, 1800-ban S C, 1809-ben J B, monogramja (1809) látható.
