Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
A. Erdély papírmalmainak leírása, vízjeleik bemutatása
47 Brassóban Lucas Seuler literator és városi orvos, nyomdatulajdonos révén került sor az új papírmalom építésére. 1709. októberében Seuler engedélyt kapott a város tanácsától az ötvösök olvasztója mellett egy papírmalom készítésére. Bár éppen ekkor pestisjárvány sújtotta Brassót, a papírmalom az 1710-es években megépült, és papírt készített. 1735-től, majd 1750-től egyre több vízjelet sikerült megismerni. A rendelkezésre álló adatok alapján a malom folyamatosan működött. Seuler nyomdája és a papírmalom valószínűleg 1772-ig a család birtokában volt. A Seuler vagyon együtt szállhatott át az Albrich családra, majd 1798-ban a Schobeln családra és 1834-ben feltehetőleg a nyomdát is megvásárló Johan Gött birtokába került. A malom 1806-ban 400 rizsma írópapírt, 80 rizsma nyomtatópapírt, 30 rizsma itatóspapírt, valamint 5 mázsa papírlemezt készített. A malom termékeit nagyrészt Havasalföldön, Moldvában értékesítették, valamint a szomszédos délkeleti megyékben. A megnyilvánuló nagy kereslet arra késztette Göttöt, hogy fejlessze a termelést, amelynek eredményeként 1840-ben 10 ezer kötegnyi papírt állított elő. 1862 után azonban már nem tudott lépést tartani a közelben épült zernyesti papírgyárral, lassan elsorvadt. Papírkészítő mesterek közül csak Michael Konrad neve ismert. Vízjelei közül a 18. század első felében használtakat egyenlőre alig ismerjük. A Seuler család oszlopot ábrázoló vízjelét használták.. Az 1750-es évektől több fajta vízjel készült A századforduló után a város neve mellett CORONA, KRONSTADT felirat látható a papírokon. Jelen gyűjteményben 1735-1838-közti időszakban készített papírok vízjelei láthatók. Szentiváni Mihály „ Gyaloglat Erdélyben” című könyvében (1837) a brassói papírmalmot is megemlíti. ” a papírosmalom hasonlag Erdélyben jó lábon áll.” 15. Leveleken talált monogramok: 1750- 1797 A M 1817- C S ( Cronstadt) 1835- D. Reich 9. SZEBEN-II. papírmalom. / 1754-1849/ A 18. század elején a városok közül elsőnek az elevenebb gazdasági életet élő Szeben és Szászsebes tett eleget a bécsi udvar felhívásának és közösen létesítettek maguknak papírmalmot. Erről a papírmalomról csak annyi információ áll rendelkezésre, hogy 1754ben felújították.Szeben és Szászsebes város közösen, felújított papírmalma 1754-től, Szászsebesen, a Sebes patak partján, a várostól 7 km-re működött. Ebből a korból ránk maradt vízjeles papírok adatai alapján kétséget kizárva a papírmalom működött. A rendelkezésre álló adatokból azonban nem derül ki, hogy a 17. században működött malom felújításáról, vagy egy újabb, a 18. század elején épült malom létesítéséről van szó. Valószínűleg az első eset valósult meg. A papírmalom elavult módszerrel dolgozott. Papírja nem felelt meg a nyomdai követelményeknek. A papírmalmot 1773-ban bérbe adták Gebhardt Fricke-nek. 1786-ban Marti Hochmeister, híres szebeni nyomdász akart egy új papírmalmot építeni. Hochmeister törekvéseit a városi tanács és a kincstár orláti papírmalmát bérlő Stein-Hauser közösen megakadályozta. Azt akarták, hogy a régit újítsa fel. A tanács kérését Hochmeister nem vállalta el. Ezt az állítást támasztja alá az a tény, hogy Hochmeister a nyomdájához szükséges papírt még 1793-ban is külföldről hozatta be. A termelési módszerek korszerűsítésére 1793 után, talán a 19. század elején került sor, amikor Hochmeister bérelte a város papírmalmát.
