Horváth József: Erdély és Kárpátalja papírmalmaiban készített merített papírok, vízjeleinek gyűjteménye 16-19. század, 1545-1868. I. kötet (Budapest, 2017)
Tartalomjegyzék
11 Ezt a szitát betették egy keretbe, melynek széle meg akadályozta a híg pép lefolyását a szitáról. Ezzel azonos méretű papírlapokat tudtak készíteni. A merítő szitákat elhasználódásuk miatt rendszeresen újakra cserélték. Ezt követően óvatosan kiemelte a szitát, és várt, míg a víz nagy része visszafolyik a merítő kádba. Közben arra ügyelt, hogy lehetőleg. minél vékonyabb, de egyforma vastagságú pépréteg képződjön, tehát enyhén mozgatta a szitát, hogy a pép takarja a vízjelet alkotó drótszálat is. Eközben a szita szálai, a merevítő bordák egyformán kiszorítják az általuk elfoglalt helyekről a rostokat és a vizet, miközben a papírban nyomot hagynak. A drótszálak helyén vékonyabbá vált a papírréteg. Ezek nyomai akkor látszanak a papíron, ha fény felé fordítjuk a papírt és átnéztünk rajta. A vékonyabb és vastagabb helyeken másként törik meg a fény. Ennek eredményeként szemünk észleli a különbséget, és láthatóvá válik a szitaszálak és merevítő bordák helye. Az első két lépést a merítést és a filcre való borítást két ember összehangolva egész nap folyamatosan végezte. Ez a két ember két azonos vízjelű szitával dolgozott. Az egyik merített, a másik filcre borította a képződött papírréteget, és egymás között folyamatosa cserélték szitáikat. Ennek eredményeként egy jól működő műhelyben naponta 10-14 óra alatt ezer-ezerkétszáz papírívet készítettek. Amikor a felváltva egymásra rakott filc és papírpép réteg vastagsága elérte a papírprésbe helyezhető magasságot a harmadik legény a prés alá helyezte a víztelenítésre váró filc-papírpép réteget. Miután kipréselték a pépből és a filcből a vizet, a nedves papírt egy további ember leszedte a filcekről, majd az egyes lapokat kötelekre aggatva szárították. Ezt követően a szárított papír felületét csonttal vagy üveggel simították, enyvezték, újra szárították, az összerakott papírkötegek nyers széleit levágták, végül csomagolták. Emiatt megkülönböztetünk merített vagy vágott szélű papírokat. Az első lépés folyamatosságához igazították a további lépésekhez szükséges teendőket, alapanyagok előkészítését, időt, szerszámokat, létszámot, az eladásig, a malom karbantartásáig végzendő munkákat. Az enyvet birka és kecskelábak csontjából kifőzéssel állították elő. A rongyot, csontot vándorkereskedőktől vásárolták. A rongygyűjtést hosszútávra szóló szerződésekkel igyekeztek biztosítani. A falvak által gyűjtött rongy árát adójukból a fejedelmi udvar jóváírta. Vízjeltörténet Feltételezhető, hogy Itáliában véletlenül, a fémszita meghibásodása, vagy egy darab drótszálnak a papírpépbe kerülése révén, a merítés során a péppel együtt a szitára került és hozta létre az “első vízjelet”. Valószínűleg a szitára került és ott megakadt drótszál valamilyen formát jele- 4. ábra 5. ábra Merítőszita, szitaszálai, merevítőbordái és Korai Fabrianói Vízjelek vízjelének körvonalai látható a papíron
