Visegrád 1335 (Budapest, 2009)
The Congress of Visegrád by György Rácz
Hungarian S?" A visegrádi kongresszus Sajnos jelen írásunkban nincs lehetőségünk arra, hogy végigtekintsünk az eseményen hozott határozatok majdani sorsán. A Német Lovagrenddel kötött szerződés a későbbiekben is hivatkozási alapul szolgált és tartós békeszerződés alapjává vált. A Pomeránia ügyében hozott ítélet elfogadása bebizonyította, hogy az érdekelt felek képesek és készek elismerni a nemzetközi konfliktusok diplomáciai tárgyalások útján történő megoldásának elfogadott normáit. A három közép-európai ország között a szövetségesi viszony a kisebb-nagyobb súrlódások ellenére is fél évszázadon át fennmaradt, és mindhárom félnek szabad kezet adott más irányú (balkáni, keleti, német és itáliai) külpolitikai terveihez. Visegrád fontos szerepet kapott a későbbiekben is a szövetség ápolása, megújítása szempontjából. A cseh trón várományosával, Károly morva őrgróffal 1338. március elsején I. Károly ugyancsak Visegrádon újította meg az 1335-ös szerződést. Az őrgróf megígérte, hogy támogatja a magyar király lengyel trónigényét, a magyar uralkodó pedig lemondott minden sziléziai igényéről, ha ő vagy fiai jutnának a lengyel trónra. Kázmér és delegációja egy évvel később, 1339-ben látogatott újra Visegrádra azzal a céllal, hogy Lengyelországot leánytestvére fiára, Lajosra hagyja. E szerződés értelmében választották Lajost 1370-ben Lengyelország királyává. Visegrád tehát, a középkorban egy valódi konfliktus-megoldó helyszín volt, s így méltán vált a régi királyságok helyén létrejött mai közép-európai országok szervezeti együttműködésének jelképévé, névadójává. Végezetül a kötetben közölt oklevelek kiválasztásának szempontjairól kell néhány szót szólnunk. Nyilvánvaló, hogy a több országot érintő, jó néhány éven át tartó diplomáciai események során nagyon sok hivatalos dokumentum keletkezett, melyeket leginkább egymásnak adtak át - ideiglenesen vagy örökbe - a tárgyaló felek. Magukból az oklevelekből derül ki, hogy Anjou Károly, mint közvetítő és kezes őrizte a dokumentumokat az abban foglaltak teljesítéséig. A korabeli írott anyagnak azonban csak egy része maradt korunkra. A magyar fél példányai például teljes egészében megsemmisültek a királyi levéltár török időkbeli pusztulásakor. Számos oklevelet a cseh királyi levéltár őrzött meg, néhány pedig - érintettsége 52
