Visegrád 1335 (Budapest, 2009)
The Congress of Visegrád by György Rácz
Hungarian S?" A visegrádi kongresszus A szemben álló felek tudatosan készültek a sorsdöntő bírósági tárgyalásra: a lovagrend 1335. szeptember 21-én átíratta a nagymester marienburgi (Malbork) levéltárából a jogaikat igazoló okleveleket, a lengyel király pedig még 1335 nyarán keresetet indított a pápai bíróság előtt a lovagrend ellen. Visegrádon a bírói eljárást már november elején megkezdhették a lovagrendi megbízottak felhatalmazásának vizsgálatával. Erre azért volt szükség, mert a nagymester személyesen nem jelent meg. Miután a felhatalmazás kielégítő voltát elismerték, megismerkedtek a két fél vallomásával és bemutatott dokumentumaikkal. Azt nem tudni, hogy a lengyel küldöttség milyen oklevelekkel állt elő, de a lovagrend bizonyára a marienburgiakkal, valamint a békeszerződésnek korábban összeállított kész tervezetével. A döntőbírák először szóban hirdették ki ítéletüket, biztosan november 21-e előtt, mert erre a napra keltezték Ulászló leczycai és dobrzyni herceg Luxemburgi Jánosnak átadott oklevelét. A kiállító a döntőbírák ítéletére hivatkozik, mely szerint az eddig a lovagrend birtokában álló Dobrzyn-vidéknek vissza kell szállnia Nagy Kázmérra. Emlékeztetett rá, hogy ezen a területen egykor ő uralkodott, amíg a lovagrend és Luxemburgi János el nem foglalta a Lokietekkel folytatott háborút követően. A döntőbírák a bárókkal több napon át folytatott tárgyalások eredményeképpen november 26-i keltezésű oklevelükben tették közzé ítéletüket. Eszerint Kujáviát és Dobrzynt Kázmérnak, Pomerániát pedig a lovagrendnek ítélték oda (1335. november 26-i oklevél e kötetben). A tárgyalások eredményéről a cseh király december 3-i keltezésű levelében tömören tájékoztatta a Német Lovagrend vezetőjét, hogy miként rendelkeztek és mik a további tennivalók (1335. december 3-i oklevél e kötetben). Sajnos a levél nem tartalmazza a keltezés helyét, de biztosak lehetünk benne, hogy már nem Visegrádon született. Az oklevelekben említett időpontok tanúsága szerint az uralkodók Mindenszentek ünnepe körül jöttek össze, azaz november elsejétől számíthatjuk a konferencia kezdetét. János király december 3-i levelében három héten át tartó tanácskozásról beszél, ami valószínűleg kicsit tovább tarthatott, mert november 26-ára keltezték a Német Lovagrend és 50
