Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)

4. LIPSZKY JÁNOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Lipszky János pályafutása

kosra kívánta hagyni, ám végrendeletében általános örököseként Lehoczky Zsig- mondot, húgának fiát, valamint két nőrokonát, Lehoczky Katarinát és Machula Jozefát nevezte meg örökösnek. (Sajnos ezzel éppen szándéka ellenére cselekedett, mert a közöttük kirobbant pereskedés folyamán morzsolódott fel a hagyatéka). A családi dokumentumokat és iratokat, az ezüstöt, ékszereket, fegyvereket és könyvtárát arra hagyta, aki az ő „rezidenciális házát” örökli és birtokolja majd. Végrendeletében reményét fejezte ki, hogy könyvtárát, amelyet mindenféle tudo­mányból drága költségen szerzett meg munkáihoz, az örökösök is legfőbb kincsük­ként kezelik és soha nem fogják megbontani. Szolgáit is jutalmazni kívánta: az egy éve még nem szolgálóknak évi kommen- ciójuk egy nyolcadát, a hosszabb ideje szolgálóknak pedig szolgálati évek számával egyező évi kommenciójuk 1/8-át rendelte. Kikötötte azt is, hogy ha valamely örököse pert indít a többi ellen, akkor azt az örökségből zárják ki, és ha valamit kapott a hagyatékból, azt is vegyék tőle vissza. Temetéséről úgy rendelkezett, hogy saját kertjében egy mély gödörbe helyezzék, sírjára jeltelen követ fektessenek. Sikerekben és küzdelmekben gazdag élete 1826. május 2-án véget ért. 13 napos betegség után „forró betegségben”324 hunyt el a családi birtokon, Szedlicsnán. Vég­akaratának megfelelően saját kertjében helyezték örök nyugalomra, két hársfa közé temették el, sírja egy egyszerű felirattal ellátott hatalmas kőlappal fedett.325 Az utó­lagos anyakönyvi bejegyzés szerint valószínű, hogy a kis-sztankóci pap, Pohradszky Adám és a trencséni pap, Dolezsal Sámuel búcsúztatta.326 Az egyik szlovák szerző szerint szabadkőműves volta miatt nem akart egyházi temetőben nyugodni.327 Végrendeletéből talán csak a temetésére vonatkozó részt teljesítették örökösei. 1826 augusztusában a Károly herceg 3. sz. huszárezred parancsnoksága 386. sz. levelében kérte Trencsén vármegyét, hogy egy bizottság írja össze a Lipszky által hátrahagyott könyveket, térképeket, terveket és kéziratokat, és ezt a jegyzéket küldjék el az ezredhez. A vármegye kérdésére az örökösök azt válaszolták, hogy Lipszky a könyvekről végrendelkezett, a térképeket, vázlatokat, amelyekből csak néhány darab volt, még életében szétosztogatta barátai és ismerősei között, így halála után semmi ilyesmi nem maradt.328 A válasz nyilván nem egyezett a való­sággal, az örökösök — sejtvén, hogy nagy értéket képviselnek a dokumentumok — eltitkolták az anyag meglétét. Ezt bizonyítja a végrendelet bírósági végrehajtása és a 324 Haláláról tudósít: MK 1826. I. 46. sz. 366., valamint: HKT 1826. I. 44., VOPZ 1826. 45. sz. 686. 325 1993. novemberi látogatásom alkalmával a feliratot már nem lehetett elolvasni. A sírt szlovák részről kegyelettel ápolják, és azt még ma is őrzi egy korabeli hársfa. 326 SláMlá 1991b. 9. 327 PRIK.RYL 1976. 9. 328 FojtÍK 1957. 366. A perekről közölt adatokat tőle idéztem. Az idézett dokumentu­mok, valamint a hagyatéki per egyes iratainak másolata megtalálható: SÓBA Bytca, Fond Zs. Inv. c. 24. 94

Next

/
Thumbnails
Contents