Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
4. LIPSZKY JÁNOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Lipszky János pályafutása
dő állások mielőbbi betöltését szorgalmazta. Ennek kapcsán az Udvari Haditanácsban megjegyezték Lipszky ezredesről, hogy a lovasságnál ő az egyeden számfeletti ezredes, és egy ezred vezetésére nem alkalmas, mert szolgálati idejének nagy részét a térképészetnél és térképrajzolással töltötte. Javasolják, hogy őt olyan beosztásba helyezzék, ahol tudományos ismereteit nagy haszonnal alkalmazhatja.311 A július 26-án kelt uralkodói döntésben is visszatértek a dologra, hogy az általános vélemény szerint nem alkalmas Lipszky egy ezred irányítására, ezért meg kell keresni, hogy hol és hogyan kamatoztathatja haszonnal ismereteit. Erről az uralkodó jelentést kért.312 A Haditanács előbb ódzkodott hátrányos szakvéleményt adni, de az uralkodó augusztus 6-i ismételt felszólítására313 végül döntés született: gr. Radetzky, a főszállásmesteri hivatal vezetője szerint Lipszky tudását legelőnyösebben Richter vezérőrnagy háromszögelési osztályán hasznosíthatja. Az ezredes tudományos ismeretei alapján (amelyet többéves térképészeti részvételével szerzett, és amit Magyarország térképének elkészítésével sikeresen kipróbált) a javaslattal a Haditanács teljesen egyetértett.314 Valószínűleg az új térképészeti feladat kevésbé volt csábító, és Lipszky talán vágyott a vezénylő ezredesi kinevezésre — mivel ezt nem kapta meg, így inkább visszavonult a katonai szolgálattól. 1812. november 12-én terjesztették be az Udvari Haditanács elé az Erdélyi Főhadparancsnokság jelentését az időlegesen invalidusnak talált Lipszky ezredesről, aki kifejezte, hogy szeretné Budán bevárni nyugdíjazását. A tanács megjegyezte, hogy október 18-án rendelte el az uralkodó, hogy Lipszky ezredest a főszállásmesteri hivatal térképező osztályára helyezzék át. Azonban a beküldött jelentés Lipszkyt alkalmatlannak tartotta minden szolgálatra, szem- és emlékezetgyengesége, valamint teljes legyengültsége miatt javasolták nyugdíjazását.315 Ezt november 24-én az uralkodó engedélyezte, így szolgálati idejének végén hat hét szabadságra küldték. 1813. január 1-jétől normál mértékű nyugdíjat kapott (évi 1200 forintot), amelyet a budai hadipénztár fizetett ki neki.316 1814. november 1-jétől azután a nyugdíját a lakóhelyéhez közelebbi pozsonyi hadipénztártól vehette át. A nyugdíjkönyv szerint szolgálatra többé nem volt alkalmazható. Nyugállományba vonulása után az orvosi tanács által előírt levegőváltozás érdekében először hazai fürdőkben kezeltette magát, majd megerősödve az ott végzett kúráktól, elhatározta, hogy 28 évi távoliét után felkeresi hozzátartozóit.317 Apja a 311 ÖStA KA HKR Prot. 1812. G 3270. 312 ÖStA KA HKR Prot. 1812. G 3656. 313 ÖStA KA HKR Prot. 1812. G 3816. 314 ÖStA KA HKR Prot. 1812. G 4865. és a hozzá kapcsolódó iratok: ÖStA KA HKR 1812. G 1-5/664. 315 ÖStA KA HKR Prot. 1812. G 5404. 316 ÖStA KA HKR Prot. 1812. G 5662. 317 Nyugdíjasként a birtoka rendbetételéért tett erőfeszítéseit emlékirataiban foglalta össze, ennek alapján készült az összefoglaló. ReiSZ 1994. 91
