Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)

4. LIPSZKY JÁNOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Lipszky János pályafutása

Neu ezredes, aki ekkor Albert szász-tescheni herceg hadseregében volt főszállás- adómester, amint megtudta, hogy Lipszky a közelben állomásozik, annak tudta nélkül javasolta, hogy az ottani főszállásmesteri hivatalhoz vezényeljék át főhadnagyi rangban. Az ifjú tisztet már régebb óta ismerő és kedvelő ezredtulajdonos, br. Vécsey Siegbert azonban az átehelyezést elhallgatva felajánlotta neki a személye melletti adjutánsi állást. Ezt Lipszky elfogadta, és ezért 1794. május 1-jén268 11 társát megelőzve főhadnaggyá léptették elő (de 1795. ápriüs 30-ig korábbi rangjának megfelelő bérrel269). E naptól kezdve Vécsey segédtisztjeként mindig mellette tartózkodott mint vezényelt, 1795 novemberétől Pesten. 1799-ben egy titkos rosszakarója, akinek nevét soha nem sikerült megtudnia, ismét az itáliai hadsereg főszállásmesteri hivatalához javasolta. Az áthelyezést úgy igyekezett meggátolni Vécsey, hogy 1799. november 21-én 8 társát megelőzve másodkapitánnyá léptette elő (de 1800. november 20-ig főhadnagyi javadalmazása maradt270). Lipszky ebben a rendfokozatban szolgált felettese oldalán egészen annak haláláig. A tábornok temetéséről is Lipszky gondoskodott, és a végakarattal ellentétben a katonai rendfokozatot megillető ünnepélyes körülmények között vett búcsút egykori parancsnokától. Lipszky mind szolgálati feladatait, mind az ezredtulajdonos személye körüli teendőket akkora buzgalommal és ragaszkodással végezte, hogy Vécsey őt jelölte ki hagyatéka fő örökösének. Lipszky azonban a döntés megváltoztatására kérte parancsnokát, mert nem akart úgy örökölni, hogy a tábornok tulajdon fiát, Ágostont (a későbbi tábornokot és grófot) teljesen kitagadta hagyatékából.

1795—1805, illetve 1806—1808 között Lipszky Pesten tartózkodott, ebben az időben készítette el fő művét, a Mappa generalis Regni Hungariae-t, és összeállította Pest és Buda várostérképét is. Térképészeti munkájáról önéletírásában viszonylag szűkszavúan szólt. Egyéb katonai tevékenysége mellett egy elméleti munka mellékletének szánta csak a térképet, amihez igen sok anyagot gyűjtött. A művét megis- merők a térkép önálló megjelentetésére biztatták, és magyas hivatali méltóságok, József nádor és a hadügyminiszter Károly főherceg is mindent megtett, hogy zavartalanul dolgozhasson. Az utóbbi a térképkészítés idejére más szolgálatai alól mentesítette és Pestre rendelte.

Az állománytáblák feljegyzése szerint Lipszky ezredtulajdonosa — aki a pesti hadosztály parancsnoka volt — adjutánsaként 1795 novemberétől tartózkodott

amit a hadjáratok idején vezetett. (Erdély és a Rár%ek, 202.) Ennek nyomára sem a többi szakirodalom alapján, sem saját kutatásaim alkalmával nem sikerült rábukkannom. A kötet szerkesztőjéhez eljuttatott szóbeli érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy pont ez a cédula elveszett! Nagyon valószínű azonban, hogy ezt a naplót valamely más dokumentummal, talán az 1809. évi hadi eseményekről készített Lipszky-jelentéssel keverték össze. Vö. Lipszky alább, a 291. jegyzetben említett jelentésével.

268 GyurikovíTS 1847. 1125. szerint március 1-jén.

269 ÖStA KA StT HR 4. 1794. június. 3. őrgy. oszt. 1. szd.

270 ÖStA KA StT HR 4. 1799. november. Ezds. oszt. 1. szd.

82