Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
4. LIPSZKY JÁNOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - A Lipszky család
1676. április 23-án Schleiferin Katalin, Lipszky Dániel özvegye, (I.) István és (I.) Katalin nevű gyermekeiknek természetes gyámja, valamint Lipszky Dániel előző házasságában, Melczer Annától született (I.) György és Judit (Dubraviny Dániel felesége) gyermekei, nem különben az ugyanezen házasságból született ifjabb (II.) Dániel özvegye, Anna, akinek gyermekei voltak (II.) György, (III.) Dániel, Anna és (II.) Katalin, megosztoznak az apai és anyai örökségen, és ezt Trencsén város hiteles pecsétje alatt írásban is rögzítették.172 Schleiferin Katalint már özvegyként említette az 1677. április 24-én kelt okirat, melyben Újhelyi Jakab gyermekei, György, Zsigmond, András, Mátyás és Mária (Petkó Mihályné) eladták neki 1200 forintért a városfalakon belül levő egykori — Stary Ratus-nak nevezett — polgárházat, akkor már „domus censualisf ’, 2 negyed szántóval együtt. Katalin gyermekeként szerepel (I.) István és (I.) Katalin, aki ifj. Demján István felesége volt. A ház felül (superior) Mottesiczky Pál, alul (inferior) özv. Habdelicz Györgyné, Kassay Katalin házával volt szomszédos.173 Schleiferin Katalint említi egy másik irat 1694 márciusában is. (I.) Dánielt két évtizeddel élte túl felesége. Mivel mindketten Habsburg-ellenes magatartást tanúsítottak, ezért a császári katonák a Rákóczi-szabadságharc idején az akkor már halott asszonyon is bosszút álltak. 1705 tavaszán a kurucok által blokád alatt tartott trencséni vár és város parancsnoka, Hurly Ödön alezredes az őrség ellátása érdekében a végletekig sanyargatta a várost, lakóit állandó rettegésben tartotta. „Még a holtaknak sem volt békéjök. Egy Lipszky nevű asszonyt, kiről azt tartották, hogy lamia [boszorkány] volt, és hogy sok katonának életét vette, foglyok által sírjából [Hurly] kiásatott, a városon kívül fejét törzsétől elválasztatta, hasát felhasíttat- ta a gyepmester által, s aztán így megcsonkítva koporsójával együtt elégettette.”174 (I.) István ugyancsak kiváló trencséni polgár volt. Felesége a gazdag trencséni polgár, Kotucs György köznemes Erzsébet nevű lánya lett. E házasságban született (II.) János, Sámuel és Julianna. Megözvegyülése után (I.) István Omaszta István trencséni és környékbeli (Szoblahó, Rozvadze, Szedlicsna) ingadanok tulajdonosának és Valentini Évának a lányát, az ugyancsak Erzsébetet vette feleségül. Közös gyermekeik voltak (II.) István, aki 1715. december 15-én született,175 és Éva.176 Nagy Iván szerint 1688-ban a család tagjai Szedlicsnán mint földbirtokosok kerülek be a megyei lajstromba, később Nozdrokócon és Szoblahón kaptak birtokot.177 172 SÓBA Bytca, Fond Zs. Inv. c. 15. Elenchus, Fase. 1. E. 173 SÓBA Bytca, Fond Zs. Inv. c. 15. 1677. április 24. és SÓBA Bytca, Fond Zs. Inv. c. 15. Elenchus, Fase. 1. C. 174 JANOVSZKY 1888. 24. 175 SiSmiS 1991a. 176 SlSMlS 1991b. 7., illetve §OBA Bytca. Fond Zs. Inv. c. 15. 1729. október 15. 177 Nagy I. VII. 142. 63
