Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)

6. LIPSZKY JÁNOS TÉRKÉPÉSZETI VÁLLALKOZÁSÁNAK JELLEMZÉSE - Repertorium locorum objectorumque ... (1808)

(Kameniczka-, Kamenila-, Kamenna-), Mező-, Nemes- (Zemanská-, Zemanské-, Zemansky-), Puszta-, Swaty-, Swatá-, Vámos-. A Szent-, Sanct-, Sanctus3- előtagot figyelembe vették a besorolásnál.

Előfordul ugyanakkor az is, hogy bizonyos utótagok esetében csak utalnak a fő elnevezésre, és a megkülönböztető előtag alatt veszik fel, ilyenek: -Anna, -Bánya, -Bara, -Brod, -Draga, -Egyház(a), -Fok, -Georgen (-Juraj), -Halom, -Iván, -Kerék, -Lak, -Liget, -Margareta, -Miklós, -Péter, -Réka, -Telek, -Vágás, -Várallya, -Város, -Zárnék.

Az országokat, kerületeket, vármegyéket, szabad királyi és püspöki városokat a hivatalos latin név alatt vették fel minden elnevezésükkel. Az ország(részek), kerületek, vármegyék, kiváltságos kerületek, székek, járások és határőrezredek (regnum, circuli, Comitatus, Districtus, Processus, Regimina confinialia) címszó alatt az oda tartozó összes elemet felsorolták. A járásokat a betűrendbe illesztve nem sorolják be, csak a „processus” alatt adja meg a Repertorium.

Lipszky munkái egyik értékének tartják a minél pontosabb névírásra törekvést. Ennek elemeként a szerző az egyes hangkapcsolatok egyértelmű jelölésére törekedett: a nevek hasábjában három alkalommal is erre vonatkozó megjegyzést tett, amelyek szerint a régi írásmód szerint használt ‘Eő-’, ‘Ts-’ és ‘Tz-’ kezdetű szavakat az ‘O-’, ‘Cs-’, és ‘Cz-’ alá sorolta be, azokat ott kell keresni. Ezt az egységesítést a szavakon belül is igyekezett végrehajtani. (Ez a nyelvi egységesítés jól látszik Békés vármegye helynévanyagán, mert bár a vármegyei geometra a régi írásmód szerint adta meg a településneveket, Lipszky felülírta azokat, 1. a vonatkozó fejezetet.)

A második rovafont\ az egyes települések, „objectumok” qualitasát, vagyis milyenségét, jogállását, funkcióját adja meg a szerző (1. valamennyit a Függelékben). A 18. század végi és 19. század eleji Magyarországnak nemcsak településfajtáiról ad kimerítő leírást, hanem egyes ipari objektumokat is feltüntet (1. hámorok), megtudhatjuk az akkori ország várainak állapotát, fürdő- és savanyúvizeinkről szerezhetünk ismereteket. Feltüntet magányos épületeket is, így például a kocsmákat (popina).

A harmadik rovatban a település, „objectum” megyéje (vág}' más közigazgatási egysége) latin hivatalos neve, a negyedikben a térképszelvény száma, az ötödikben a szelvényen levő négyzetszám áll, melyben a keresett címszó megtalálható.

Bevezető élőbeszédéből (Vorbericht) kitűnik, hogy szélesebb réteg számára készítette művét, amely réteg azonban eddig nem nagyon használhatott ilyen típusú könyvet, mert a használati útmutató ma már iskolás módon részletes:

Ha meg akarnánk találni a térképen [egy] város helyét, ahhoz a két utolsó rubrika szükséges. Az utolsó előtti nevezetesen megmutatja a térképlap számát... és az utolsó a négyzetet [betű és szám jelzés], amelyben a város található. Vészük tehát a [megfelelő] térképlapot, és a jobb vagy bal szélén egyik kezünk mutatóujjával megkeressük a [megadott] betűt, másik kezünk mutatóujjával alul vagy felül a szélen a [megadott] számot és a párhuzamos vonalak között addig mozgunk ujjainkkal, míg azok találkoznak, ahol az a négyszög van, amelyben a keresett helység, mégpedig ha

227