Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
2. BEVEZETÉS - A felhasznált irodalom
további vizsgálatok számára publikussá téve a nem térképi forrásokat is. Míg az elmúlt száz év alatt földrajzos és térképészgenerációk számos tagja foglalkozott a kartográfiatörténettel (Paldus József, Borbély Andor, Nagy Júlia, Fodor Ferenc, Glaser Lajos, Irmédi-Molnár László, Bendefy László, vagy a kortársak között Papp-Váry Árpád, FIrenkó Pál, Pápay Gyula, Klinghammer István, Török Zsolt, Patay Pálné és Plihál Katalin), addig a történészek között csak néhányan kutatták a tudománytörténetnek ezt a szeletét, ők a levéltári forrásokat is igyekeztek feldolgozni (Fallenbüchl Zoltán, Deák Antal András, a Cartographica Hungarica köré csoportosuló kutatók, Pálffy Géza). A források feltárásának sokrétűsége miatt a teljes igényű térképtörténetet csak a két kutatói gárda munkájának összekapcsolásával és összehangolásával készíthetjük el, sőt célszerű a vizsgálatokba művészettörténészeket is bevonni. A könyvészeti anyag áttekintését több alfejezetre bontva tárgyalom. Az összefoglalóban tudatosan nem úgy csoportosítottam a műveket, hogy az általános feldolgozásokat a részletező, majd az egészen speciális kérdéseket érintő munkák kövessék: ebben az esetben ugyanis nem látható, hogy bizonyos időszakok vagy területek tudományos produktumait mennyiben (nem) hasznosítják a későbbi kutatók. Az időrendi és a területi felosztással éppen azt kívánom hangsúlyozni, hogy a régebbi, illetve a más országbeli anyag „eltűnik” a tudományos igényű vizsgálatok elől is. Elsőként a korabeli tudományos és ismertető irodalom egyes tételeit gyűjtöm egybe, röviden megemlítve, hogy a témához milyen adalékokkal szolgálnak (egy része a térkép népszerűsítését célozta). A feldolgozásokat 1954-ig időrendben említem, azt követően a kronológiai szempontot területi bontással is kiegészítve, magyar és szlovák szakirodalomról szólok. Ennek oka az, hogy a későbbiekben keletkezett magyarországi művek az 1954 után született munkák közül csak a saját nemzeti könyvészeti tételeket ismerik és használják fel (azt is erősen válogatva), míg szlovák részről a téma éppen ezután kialakuló kutatásában a magyarországi eredményeket is igyekeznek hasznosítani saját tudományos publikációik mellett, sőt állandó törekvés volt a magyar szakirodalom követése és beszerzése. Az eredmény az lett, hogy két Lipszky-kép alakult ki, egy alapadatokat és a hibás nézeteket ismételgető magyar és egy szlovák (az utóbbi teljesebb és pontosabb). Ugyancsak kevéssé felhasznált az osztrák szakirodalom, ennek bemutatását az általános térképészeti munkák jelentősége miatt ugyancsak szükséges röviden ismertetni. Szükséges ugyanakkor megemlíteni, hogy az eddigi kutatások új eredményei végre érvényre juthattak a legújabb Lipszky-kötetben: az 1998-ban rendezett emlékkonferencia előadásai számos új és pontos ténnyel adnak új irányt a téma kutatásának. 14
