Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
5. A MAPPA GENERALIS ELKÉSZÍTÉSE - A terv és a vállalkozás beindítása, menete - A katonai hatóságok közreműködése (1799—1810)
sokszínűsége és nyelvbéli különbözősége miatt is, mert minden nyelvnek saját helyesírása van, a települések esetenként akár öt névvel is rendelkeznek, és ez igen sok tévedést okoz. Alulírottnak az ezredtulajdonosa mellett a királyság fővárosában osztályrészül jutó állomásozás lehetőséget nyújtott arra, hogy több jelentős személyiséggel és tudóssal ismeretségre és összeköttetésbe lépjen, akik az egyes újabb és legjobb eredményeket itt és ott összegyűjtötték és ezáltal segédeszközről gondoskodtak. Lipszky a békeidőben is szerette volna hazája hasznára fordítani, hogy a városban tartózkodik, ezért tett egy olyan javaslatot, hogy „a Magyar Királyság lehetőség szerint teljes, általánosan használható, az országban használt nyelvek szerint alkalmazható földrajzi topográfiai térképét” elkészíti. Javaslatát tetszéssel fogadták, és az ehhez szükséges katasztereket és egyéb segédanyagokat a Helytartótanács utasítására a számtartóságtól betekintésre átvehette. Mivel az ügy országos jelentőségűvé vált, ezért József nádor már a kezdetektől támogatta, segítséget nyújtott, amely még a legmerészebb, legköltségesebb intézkedés megvalósítását is lehetővé tette. A katonatiszt megállapította ugyanakkor, hogy az országban jelenleg is igen nagy hiányok vannak a földrajz fő szabályai szerint elkészítendő térképekben, erről ezredtulajdonosán keresztül tájékoztatta a nádort is, feltárva minden nehézséget és kedvezőtlen tényt. Őfensége ígérete azonban arra késztette, hogy egy javaslatot készítsen egy elengedhetedenül szükséges csillagászati expedícióról, amit az uralkodó a nádor által benyújtott kérvényén sajátkezűleg elrendelt. Amíg a csillagász az országhatár mentén megfigyeléseit végzi, és amíg a külföldi megfigyelések eredményeivel összeveti méréseit, addig a szerző a már említett segédanyagokból minden vármegyéről kidolgozott egy helységjegyzéket és egy térképvázlatot. Mivel azonban a legnagyobb szorgalom és körültekintés ellenére is számos pontatlanság lehet a vázlatokban, ezért ő az összes anyagot benyújtotta a Helytartótanácsnak, azzal a kéréssel, hogy küldjék le azokat az egyes vármegyéknek, hogy ott javítsák ki a hozzáértő emberek. Ez megtörtént, a tanács nyomtatott egy körlevelet. Ennél a fárasztó és költséges vállalkozásnál ahhoz, hogy egész Magyarországon és társországaiban teljesen egységes legyen a kidolgozás, az egyetlen üdvös megoldás Lipszky szerint az, hogy minden határőrségnek küld egy olyan levelet, mint amilyent a horvát résznek is küldött. Két határőrvidék válaszát már mellékelni is tudta, amelyben a Bánsági és Szlavóniai Főparancsnokság is kifejezte segítő szándékát.536 Ő tehát nem azért fordult a határőrvidékekhez, hogy azok belső szerkezetét illető tárgyakban kérjen felvilágosítást, hanem csupán a helységek megnevezésének és elhelyezkedésének pontosítását és általában olyan dolgokat kért, amelyek egy földrajzi-topográfiai térképhez elengedhetedenül szükségesek. Mivel a térkép 536 Iratgyűjtemény, 20—21. 148
