Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
2. BEVEZETÉS - A kutatás mai állapota
A kutatás mai állapota A szakirodalom részletes ismertetése előtt szükséges megemk'teni, hogy jelenleg a fenti szempontok szerint készült összefoglaló szintézis nem született, ennek oka a részletkutatások egyenetlenségében keresendő, erről a következő fejezetben bővebben szó esik. A magyar térképészetről Fodor Ferenc 1952—1954-ben megjelent összefoglalóján kívül előbb Papp-Váry Árpád és Hrenkó Pál készítettek egy illusztrált térképtörténetet, majd egy nagyobb szerzői körben ismét a térképészek írták meg a magyar földmérés és térképészet történetét.8 Legújabban a térképészet történetiségét, a térképtudomány fejlődését és a tematikus kartográfia fejlődését vizsgálták az ELTE Térképtudományi Tanszékének oktatói, Klinghammer István, Pápay Gyula, Török Zsolt.9 Lipszky János életéről és tevékenységéről több kisebb-nagyobb ismertető született, a lexikonok szócikkei és a nagyobb összefoglalók azonban gyakorlatilag csak két-három tanulmány adatait idézik. A múlt század végén Lipszky önéletírását még a leszármazottak iratai között használhatta Janovszky László, őt erősen felhasználva szentelt ismét figyelmet a szerzőnek Csendes László, majd az ő hibáit és tévedéseit igyekezett javítani és pontosítani ifj. Bartha Lajos. Míg az előző kettő mindig, az utolsó dolgozat ritkábban szerepel a felhasznált irodalomban. Lipszky János életének és működésének pontosabb képét nyújtják a szlovák kutatók, bár rájuk is jellemző, hogy azt a pár dolgozatot idézik csak, amely a témában megszületett: a családi iratokat rendező Juraj Fojtík, a cseh Karel Kuhaf, később Lubomír Viliam Prikryl, illetve legújabban ismét saját kutatások alapján Milan Sismis dolgozatait kell megemlíteni. A kutatók a rendelkezésükre álló levéltári forrásokat azonban nem használták fel a kellő mélységben. A szlovákiai térkép- történeti szintézis a magyar eredmények felhasználásával készült, így a szerzőről abban kialakított kép pontosabb a hazainál.10 A szakirodalom szegényessége miatt elsősorban inkább hibákat, semmint eredményeket lehet említeni. A kutatók — nyilván hogy az idézést elkerüljék — egy kicsit mindig változtatnak a felhasznált irodalom szófordulatain, így a valós tényanyag teljesen eltűnik, átadva helyét valami homályos ismeretnek. így fordulhatott elő aztán, hogy Lipszky kérésére — a nádor és a Magyar Kancellária javaslatára az uralkodó által — csillagászati expedícióra kiküldött Bogdanich Dánielről előbb azt írták, hogy munkáját a kormány (?) megbízásából végezte, később pedig egyenesen az országgyűlés megbízásáról tesznek említést.11 Egyik kutatónk egyszerre tévedett 8 L. erre FODOR 1952/1954, PAPP-VÁRY—HRENKÓ 1990 és A magfar földmérés c. alább részletesen is említendő munkákat. 9 KarfTört. 10 L. erre az említett szerzők munkáiról tett észrevételeket a következő fejezetben. 11 Előbbi a Magyar Életrajzi Lexikon (I. köt. Bp., 19813), utóbbi a hazai tudás legújabb kútfőjének szánt Magyar Nagylexikon (IV. köt. Bp., 1995) Bogdanich szócikkében. 12
