Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XIII. Megjegyzések a modern technika és ügyintézés kapcsolatairól
lólag, még enunciálni, hogy a részletek tekintetében az osztrák és a magyar miniszterelnök külön tárgyalásokon igyekezzék egymással megegyezni. A konferenciai határozat a béketárgyalások mikénti folytatására nézve adott általános utasításokat a közös külügyminiszternek. Ezek első pontja a békepolitika vezetésének főfeltételéül azt irta elő, hogy a Német Birodalom, amennyire az lehetséges, vállaljon kezességet a Monarchia területi épségéért,19 ö • A konferenciai határozatoknak ezt a pontját nem azért idéztem, hogy a Habsburg-monarchiának békekilátásaira világítsak rá, amelyeket legfőbb vezetői is, nyilván, már szánalmasnak ítéltek, hanem azért, hogy illusztráljam: az osztrák-magyar külügyminiszter egész békepolitikájának mennyire a német államférfiak tökéletes bizalmán kellett alapulnia* Ma már részleteiben is ismert az az eseménysor, amelynek egy jelentős szakasza a koronatanács napján /részben a d.e. tartott közös minisztertanács óráiban/ zajlott le Laxenburgban, Károly ekkor fogadta sógorát, Sixtus pármai herceget, akinek a Monarchia fegyverletételéről, ill, az antanttal kötendő esetleges különbekéjéről való tárgyalásra a külügyi politika felelős vezetőjének egyidejűen megszabott instrukciókkal homlokegyenest ellenkező szellemben adott felhatalmazást, A felhatalmazás lényege az volt, hogy a Monarchia a Német Birodalom rovására is hajlandó a békére, A közös koronatanács a külügyminiszter békepolitikája legfontosabb elemeként a Német Birodalomnak a Monarchia területi épségét biztositó garanciáját jelölte meg, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója pedig ugyanakkor, semmibe vévén koronája legfőbb tanácsadóinak erre vonatkozó(egyhangú határozatát és eleve dezavuálván birodalma külügyi politikája felelős vezetőjének a béke megkötése irányában teendő minden lépését, többek között, a Német Birodalom akkori területének megcsonkítása /ElzászLotharingia átengedése/ alapján akart egyezkedni a béke kérdésében Franciaországgal. A közös külügyminiszter, minden valószinüség szerint, semmit sem tudott a monarchia- külpolitikai útkeresés érői, . amely teljesen függetlenné vált az Ausztria-Magyarország alkotmányos szervei által jóváhagyott és a közös külügyminiszter által képviselt politikatói. 200 : Az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodójának ez a lépése egy nap eseményeibe süritve világítja meg a világháborús események felgyorsult rohanása, amelyet ebben az esetben a békekötés mielőbbi szükségessége jelez, s a Monarchia alkotmányos szerkezetének nehézkessége közti ellen tétet. Ezek az események nem mutatják többnek tanácsadó, véleményező szervnél a közös miniszteri konferenciát. Az uralkodó hatalma az abszolutizmus maradványaként tolta félre a polgári alkotmányosság szerkezetében a legfőbb kormányzás feladatainak ellátására hivatott közös minisztertanácsot, A hatalom független volt gyakoriójának személyétől, A háttérben működő társadalmi-gazdasági politikai erők exponense lehetett elaggott monarcha, idealista illúziókban élő, meggondolatlan, fiatal császár és király, vagy különösebb tehetség nélküli karrierdiplomata. A rést, amelyen át, ezeken az exponenseken keresztül, az abszolutizmus korára emlékeztető erők működtek, a kiegyezéses államszervek elnagyolt volta hagyta nyitva. A Monarchia felemásra és tulkomplikáltra sikerült berendezésének e maradány-abszolutizmus formájában nőtt fölébe az első világháború tragikus eseményei közepette, a modern technika•
