Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - III. A kiegyezési tárgyalások kezdete. A trónbeszéd a pragmatica sanctiora hivatkozik
Behatóbb elemzést érdemelne a trónbeszédnek ez a hivatkozása a pragmatica sanctio-ra.. A későbbi fejlődés nem egy, ma még homályos vonására világitana rá annak felderítése: mi oka lehetett, hogy a kiegyezési tárgyalások folyamán mindkét fél ismételten és tudatosan nyúlt vissza erre a másfélszázados alaptörvényre, Az adott keretek'között azonban ennek a sajátos összefüggésnek csupán olyan elemét érinthetem, amely szorosabb kapcsolatban van tárgyunkkal. Az 1723. évi törvény szövegének barokk szövevényéből 0 is világosan kivehető, hogy Magyarország és a Német Birodalom osztrák tartományainak szoros kapcsolata, - ahogy a törvény mondja - "unió"-ja r nem, mint másfélszázad multán, a kiegyezés korában, a Habsburg-monarchia nagyhatalmi állásának volt posztulátuma, hanem a magyar rendek kivánsága, Az, ami 1867—ben már csupán emlék r nem is túlságosan nyomasztó emlék: a török uralom, a pragmatica sanctio törvénybeiktatásakor még nyugtalanító valóság. A délről fenyegető veszedelem, amely ellen Magyarország a Hunyadiak óta a Nyugattal való szoros szövetségben keresett védelmet, 1723-ban is arra inditotta a királlyal tárgyaló főurakat, hogy biztosítsák országuk szerves kapcsolatát a Habsburgok uralma alatt élő, nyugati országokkal. Annak, hogy ez a kapcsolat, "unió", az akkori Magyarországnak jelentett előnyt, legfőbb bizonyítéka,, hogy a magyar rendek az "unio"-t a nőági örökösödés ellenszolgáltatásaképp .kívánták. Némi túlzással 1723 és I867 ellentétét ugy fejezhetnők kij 1867-ben a Habsburg-monarchia nagyhatalmi állásának volt feltétele a pacifikált Magyarország szerves beillesztése a birodalomba, 1723-ban pedig Magyarország biztonsága, fennmaradása mult az osztrák örökös tartományokkal való, szorosabb kapcsolatán.? A feloszthatatlan birtoklásból következett, hogy vannak ügyek, amelyek az együtt kormányzott országok mindegyikével közösek. Az országgyűlés első feladata e közös ügyek:tárgyalásának és kezelésének módját meghatározni. "E közös ügyek létezése már a sanctio pragmaticaban találja alapját, kezelésük módjára nézve mégis a lényegileg változott viszonyok lényeges változást igényelnek." Sajátos fogalmazásu részlete ez a trónbeszédnek. Pozitívan mindössze annyit mond, hogy a pragmatica sanctio is elismerte bizonyos ügyek közösségét, arról azonban, hogy a neves alaptörvény ezeknek az ügyeknek intézéséről miképpen gondoskodott, csupán negatív formában emlékezik meg, mondván, hogy a viszonyok lényeges változásával az ügyintézésben is lényeges változásoknak kell bekövetkezniük.. A változás lényegét s az igy szükségessé váló változtatások okát azonban már konkrétebben, szinte, modernül fogalmazta meg az uralkodó közjogi jelentőségű nyilatkozata. Az időközben bekövetkezett "politikai, nemzetgazdasági és társadalmi átalakulás - mondja - elkerülhetetlenné tette, hogy az uralkodó többi országait és tartományait is alkotmányos jogokkal ruházsa fel." "... épp ezért a közös ügyek kezelésénél ezeknek alkotmányszerü befolyása immár nem mellőzhető." A trónbeszéd a továbbiakban azokról a közvetlen történeti előzményekről szól, amelyek a birodalom kormányzatának e közjogi-politikai jellegű felismeréséhez való alkalmazása terén történtek, Az uralkodói nyilatkozat szerint e felismerés volt az alapja az 1860. évi október 20-i diplomának s az 1861. évi február 26-i pátensnek. Az októberi diploma a közös ügyek közös, 1 ; alkotmányszerü kezelését összhangba kivan-
