Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös külügyminiszteri állás kialakulása s funkciója - XII. A közös minisztertanács és a közös külügyminiszter 1878, 1908. és 1914 válságos éveiben
nőbb tényekre korlátozva is, lassult, mintegy villámfénynél, a Habsburg-birodalom legfőbb kormányszervének, a közös minisztertanácsnak történeti szerepét s a közös külügyminiszter helyzetéből adódó hatalmi körének befolyását sorsdöntő események alakulására. 1878 elején, amikor Bosznia-Hercegovina küszöbön álló okkupációjának légkörében a nemzetközi ellentétek húrja pattanásig feszült, az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsa a fenyegető orosz-osztrák-magyar konfliktus esetére foganatosítandó katonai intézkedésekről tárgyalt. Felmerült a mozgósítás elrendelésének problémája is. A mozgósitás pénzügyi fedezetét az alig több, mint egy évtizedes alkotmányos berendezkedés szabályai szerint a delegációknak kellett volna megszavazniuk. Andrássy Gyula gróf az I878. február 7**i közös miniszteri konferencián a kérdés nyilt megtárgyalása ellen foglalt állást. A kiegyezéses Magyarország első s összes premierjei közül politikai eszményektol talán legkevésbé befolyásolt miniszterelnöke szerint a parlamentáris tényezőket /ne feledjük: még a 67-es alkudozásokban felemásra sikerült delégá- \ ciókat sem!/ nem kell túlságosan komolyan venni. Azt mondotta: ugy kell a mozgósitási költségvetést a képviseleti szervek elé terjeszteni, hogy az ne adjon okot sok beszédre. Ezért elsőben is a szükségesnek mutatkozó költségek egy hányadával lépjenek csak a delegációk elé s tüntessék fel ugy, mintha védelmi célokra kérnék. Ha már azt megszavazták, akkor a mozgósitás első napjaiban esedékessé váló Összegeket igyekezni kell más utakon előteremteni. Az ily módon megnyitott pénzforrásokra már nem lesz nehéz megszerezni a delegációk jóváhagyását akkor, amikor a háború kitört. A fontos az, hogy a mozgósitás megindítását ne tegyék függővé hosszadalmas vitáktól s igy ne kockáztassák azokat az előnyöket, amelyeket csak gyors cselekvés biztosithat a katonai akciók számára. /152/ Az okkupáció esztendejének politikai aktusai a Monarchia parlamenti szerveinek érdemi együttműködése nélkül születtek meg. A birodalmi parlament bábeli tornya valóban nem akadékoskodhatott az Osztrák-Magyar Monarchia sorsát döntően befolyásoló elhatározások megformálásánál. A közös minisztertanácsban azonban még valóságos vita folyt. A delegáció intézményének évről-évre való sulytalanodását azoknak a vaskos kötetéknek anyagából, amelyeket a magyar és osztrák közösügyi bizottságok naplói és jegyzőkönyvei töltenek meg, az adatok hosszú sorát idézhetném. Az államszerkezet e része funkciójának, jelentőségének megvilágítására azonban talán elég néhány adat is. Olyan évből, Bosznia-Hercegovina annexiójáéból, ill. az annexiós év előtti napokéból, amikor a Monarchiában és a Monarchia körül a külpolitikai ellentétek megint végsőkig éleződtek. Nyilvánosan még nem volt szó az annexióról, amikor az osztrák delegáció 1907 december 21-i ülésén, többek között Bukoviő horvát delegátus a budget-provizóriumot kritizálta. Beszédének elején azt mondotta, hogy csaknem
