Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös külügyminiszteri állás kialakulása s funkciója - XII. A közös minisztertanács és a közös külügyminiszter 1878, 1908. és 1914 válságos éveiben
A közös minisztertanács nem-kormányjel legéből következett a közös /birodalmi/ külügyminiszter pozíciójának elszigeteltsége egyfelől, funkciójának Metternich-i értelemben vett egy szellem - egy akarattól irányított volta másfelől* De ebből következett, hogy a közös minisztérium másik két tagja közül a közös pénzügyminiszternek állása is alig különbözött a XVIII. századi udvari hatóságok /Hofstelle-k/ elnökeinek állásától. /14-5/ A parlamenti ellensúly hiánya, amelyről annyiszor volt már szó e lapokon, igy kapaszkodhatott meg a Habsburg-birodalom évszázados politikai gyakorlatának történeti talajában. Ellentétes, legalábbis a felszini jelenségeket szemlélő számára egymástól szinte gyökerükig különböző világok államszemléletének elemei találkoztak és forrtak Össze, szerves kapcsolatba. XII. Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedeinek egyik kitűnő, élesszemü diplomatája, Musulin emlékirataiban /146/ hosszasan elemzi a birodalom külügyminisztere állásának sajátosságait. Musulin a közös külügyminiszter helyzete legjellemzőbb vonásának politikai elszigeteltségét tartja. Szerinte a közös külügyminiszternek ugy kel.lett a Habsburg-monarchia külügyeit intéznie, a lényegében birodalmi kancellári, tehát a belpolitikai helyzet változásainak gondos mérlegelését kivánó funkciót ellátnia, hogy nem élhetett eleven kapcsolatban a Monarchia belpolitikai életét áiozgató erőkkel. Kapcsolata csupán a delegációkkal volt. Ezek az évenként váltakozó összetételű s eleve leszükitett tárgyalási anyaggal dolgozó testületek azonban - ez Musulin véleménye - semmiképpen sem pótolhatták a politikai élet egész horizontját szem előtt tartó parlamentek pezsgő vitáiban való részvételt. Pedig az államvezetés ősi posztulátuma a bel- és külpolitika szoros összefüggése és egymásrautaltsága. Az Osztrák-Magyar Monarchia vezető államferfia a birodalom belpolitikai életével rendszeresen és alkotmányszerüen a két ország miniszterelnökén át érintkezett. Ezek- nek információi - nem egyszer ellentétesek lévén érdekeik - gyakorta nem a valóság feltárását, hanem annak elkendőzését /a szükséghez képest szépitését, vagy rosszabb szinben feltüntetését/ szolgálták. / /14-7/ Musulin megfigyelésében, kétségtelenül,, van igazság. A Monarchia külügyminisztere valójában elszigetelten intézte a birodalom ügyeit, ha nem is abban az értelemben, amelyben Musulin gondolta. Valójában nem élt benne a parlamentek nyugtaian^minden rezdülésre érzékeny világában, alkotmányszerüen valóban a miniszterelnökökön át szerzett tudomást a birodalom két felének belpolitikai viszonyairól. De ezeken a lehetőségeken és forrásokon tul még számtalan más lehetősége és forrása volt a belpolitikai életbe való bekapcsolódásra és a bel•
