Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös külügyminiszteri állás kialakulása s funkciója - XI. Milyen keretekbe nőtt bele a közös minisztertanács? Kormányzattörténeti előzmények
- 4-6 egymással is. Ennek a gyakorlatban legmegfelelőbb módja az volt, hogy a két kormány miniszterei közül azok, akik a közös minisztertanács tárgysorozatán szereplő tárgyak valamelyikében közelebbről voltak érdekelve, a tanácskozásra meghivást kaptak. Az, hogy a közös minisztertanács keretei, összetétele kialakulásának ez volt, hogy ugy mondjam, históriai előzménye, kiderül néhány konkrét esetből, amelynek részleteiről a jegyzőkönyvek pontosan tájékoztatnak. 1868. október 26-án Taaffe levélben megkereste Beust birodalmi kancellárt. Elmondta, hogy a Lajtán inneni országok /azaz: Ausztria/ költségvetésébe beállítandó közös kiadások ügyében, amelyről előzőleg tárgyalt már Brestel birodalmi pénzügyminiszterrel, minisztertanácsot tartott. Az osztrák minisztertanács helyénvalónak látta, hogy a közös kiadásokkal kapcsolatban ott felmerült aggodalmakat tárgyalják meg egy, a birodalmi kancellárral és a birodalmi miniszterekkel közösen tartandó konferencián, hogy ily módon a legrövidebb uton jussanak megegyezésre,. Taaffe levele az egybehivandó minisztertanácsot *fgemeinschaftliche Konferenz"-nek /közös, együttes konferenciának/ nevezi. /108/ A Taaffe által javasolt "közös" konferencia vol taképpen történeti elődje a közös minisztertanács idők folyamán általánossá, megszokottá vált formájának, amely a birodalom két fele közt más módon el nem intézhető kérdések vitafórumává tette a Monarchia legfőbb kormányszervét. /Az, hogy Taaffe megkeresésében az osztrák minisztertanácsnak közös miniszterekkel való kiegészítéséről van szó, még csak a viszonyok kialakulatlanságának a következménye, E meghivás lényege az, ami végső soron a közös minisztertanács funkcióját határozta meg,/ Taaffe ugyanabból az okból hivta meg a birodalmi minisztereket az osztrák minisztertanácsba, amiért az I867. február 14-i osztrák császári minisztertanácsba meghivták a magyar többségi párt vezető politikusait, hogy a legrövidebb uton jussanak megegyezésre. — ,— ÍÍC4Í cJb !• 1869 óta a közös minisztertanács ülésein mindig résztvett egy-két osztrák és magyar miniszter, elsősorban az osztrák és a magyar kormány elnöke. Soha sem szabályozták azt, hogy a két kormány tagjai közül ki vegyen részt a.közös konferencián. Rendszeressé, szokásossá vált megjelenésük, amelynek kezdetben nem volt több súlya, mint a 67-es magyar politikusok meghívásának a kiegyezés feltételeit tárgyaló minisztertanácsba, észrevétlenül odavezetett, vagy jelenlétük konstans elemévé lett a közös 'miniszteri ".konf erenciáknak. A kiegyezést közvetlenül követő időkben még indokolni szokták meghivasukat, A közös minisztertanács fogalmába csak a közös /birodalmi/ miniszterek tartoztak bele. Az osztrák és a magyar minisztérium tagjainak részvétele a közös minisztertanácsban ugy szerepelt, mint valami konkrét ügy kapcsán való bevonásuk a közös miniszteri konferencia tanácskozásaiba. Beust birodalmi kancellár 1B0§. szeptember 10-én azt irta Brestel birodalmi pénzügyminiszternek: szándékában volt az udvari költségvetés kérdését megtárgyalni a közös minisztertanácsban, amelybe bevonták volna a birodalam két fele illetékes minisztereit is. Közben azonban az osztrákok egy része szabadságra ment, a magyarok pedig, akik akkor, a delegációk Bécsben ülésezvén, Bécsben voltak, visszautaztak a magyar
