Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - X. A közös minisztérium kormányjellegéről
52, Ezt mondta Plener /Kónyi i.m. V. köt. 285. 1./; Mende szerint a forma fogyatékos /uo, 287. 1./. Az ellenzéki Skene ugy látja, hogy a delegacionális terv nem egyéb, mint a "magyar uralom a régi abszolutizmussal " /uo, 290. 1. - Kiemelés tőlem. K.M./ . Pratobevera is osztozott mindazokban az aggodalmakban, amelyeket a delegációkkal kapcsolatban felhoztak /uo. 291. 1./. Még Beust báró birodalmi kancellár sem tartotta a delegációk intézményét az alkotmányos tökéletesség eszményének. /Uo. 311. 1./ 53- Világosan fogalmazta meg a magyar közjogi felfogásnak ezt az álláspontját Eöttevényl Nagy Olivér Osztrák közjog /Budapest, 1913/ cimii tankönyvében* Szerinte /224. s köv. 1./ az osztrák kiegyezési törvény idevágó szakasza /I867. évi dec. 21-i törvény 6. §-a/ kifejezetten törvényhozó testületnek nyilvánítja a delegációkat, mondván, hogy a birodalom két fele parlamentjének törvényhozási jogaiból azokat gyakorolja, amelyek a közös ügyekre vonatkoznak. Tudatosan azzal a szándékkal, hogy a delegációk központi parlamentté fejlődjenek,, amint azt a legutóbbi esztendők politikai gyakorlata is igazolja, "mert - irja Eöttevényi Nagy - Ausztriában a delegációk ülésein olyan témákat is felvetnek, amelyek egyáltalán nem vonhatók a költségvetési tárgyalásoknál szokásos fejtegetések körébe, például a nemzetiségi kérdést." Sajnálattal állapitja meg Eöttevényi Nagy azt is, hogy a magyarok sem mindig szorítkoznak a törvényben meghatározott témák fejtegetésére. /Csupán zárójelben, - a nélkül, hogy a dolog érdemi tárgyalásába belemennék, mindössze Eöttevényi Nagy állításának illusztrációjaként, - hadd hivatkozzam itt Kramarznak az osztrák delegáció 1908. II, 27-i ülésén, a haditengerészeti költségvetés vitája során tett megjegyzésére, Kramar£ tiltakozott a magyar delegációban elhangzott kívánság ellen, amely állítólag magyar flottadivizió felállítását célozta. Elesén tiltakozott az ellen, hogy az ő pénzükön Magyarországon magyarosítsanak, - Stenografische Sítzungsprotokolle der Delegation des Reíchsrathes. Wien, 1908. 946. 1./ 54. Ezt Plener mondta /Kónyi i.m, V. köt. 284. 1./, aki pedig egyike volt a javaslat mellett állást foglaló osztrák képviselőknek. Mende szerint /uo. 287. 1./ "könnyedén ők sem szánhatták rá magukat, hogy elvonjanak országgyűlésük hatáskörétől hadseregre, pénzügyekre, külügyekre vonatkozó jogokat." 55* Giovanelli báró tiroli képviselő "a delegációkban a birodalom legfontosabb testületét látta, mert ez közvetíti a birodalom egységét és hatalmát, s mert benne jutnak kifejezésre az összmonarchia legfontosabb érdekei és szükségei,., A delegáció hatáskörének tágítása és tárgyalási módjának javítása idővel be fog következni, mert ettől függ Ausztria jövője." /Uo. 292, 1./ Berger képviselő is a birodalmi gondolat megmentését látja a delegációkban. "Ezek fejlődésre képes magvak, oly magvak, melyek a birodalmi közösségnek nagyobb általánosítására vezethetnek" /uo. 301, 1./ Különben ő a delegációs intézmény bonyolultságát is, amelyben mások hibát, sőt veszedelmet láttak, előnynek tekintette: "... már a természet körében törvény, hogy mentől kifejlődöttebb valamely
