Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös minisztertanács kialakulása - X. A közös minisztérium kormányjellegéről

Fél évszázadon keresztül az Osztrák-Magyar Monarchia közös miniszteri konferenciáinak egyik legfontosabb funkciója - mint később erről, főképp a minisztertanács világháborús működésének megfigyelésébe], leszűrt adatok összegezése során fogok részletesebben szólni - az osztrák és a magyar kormány között felmerült, vitás kérdések, az általános külpolitikai helyzet s a Monarchiát egyetemesen érdeklő problémák megtárgyalása volt. Ahogy formáiban, ebben a tartalmi vonatkozásban is hatottak-e az osztrák császári minisztertanácsban kialakult szokások? • 1865. július 30-án, amikor Ferenc József már érdemben is hozzálátott a másfélévtizedes, abszolutista rendszer felszámolásához, a Belcredi elnöklete alatt megalakult uj kormánynak mindjárt második mimisztertanácsa megtárgyalta a császár által az "összminisztérium" részére kidolgozott utasítást. Az instrukció szerint a minisztertanács fő feladata a törvényelőkészítő s fontosabb birodalmi és tartományi ülési és személyi ügyeken kivül olyan közigazgatási problémák megoldása, amelyek két, vagy több központi hatóságra tartoznak, s amelyekben irásos érintkezés utján megegyezésre jutni nem tudnak. Szerinte csaknem azonos módon jelöli meg a császári instrukció a minisztertanács funkciójaként a "mündliche Aussprache" fogalmát, mint a közös minisztertanács fél évszázadának jegyzőkönyvei. 1865-ben ez a császár akarta volt. A fiatal uralkodóé, aki az "alkotmányos^-sá alakított birodalomnak továbbra is központja kívánt maradni. A Schmerling bukása után tartott első minisztertanácsban, 1865. július 29-én iskolamesteri pedantériát árasztó beszéde tanúsága szerint személyes uralkodói állását tekintette az uj államrend legfőbb erejének is. ' Kétségkívül, az a politikai szemlélet, amely pontos kifejezője volt a Monarchia akkori belső politikai helyzetének, a minisztertanácsban nem kivánt többet látni ellentétek kiegyenlítésére, vitás kérdések tárgyalások utján való megoldására hivatott testületnél, A közigazgatás legfőbb fórumának és a Monarchia legfőbb tanácsadó testületének szánta. Igy találkozott az uralkodó pozitív elképzelése a minisztertanácsról a magyar politikusoknak a közös minisztérium kormányjellegét tagadó akaratával. Ne legyen kormány, csak az ügyeket legmagasabb szinten intéző és a vitás kérdéseket tárgyalások utján kiegyenlítő szerv. A magyar politikusok birodalmi kormány-félelme üresen hagyta a közös minisztérium funkciójának meghatározására hivatott részt a kiegyezési törvény szövegében. Ezt az ürt, a dolgok alakulásának természetes rendjén, észrevétlenül töltötte ki az osztrák császári minisztertanács gyakorlata, amelyet császári akarat szentesitett. A császár koronája legfőbb tanácsadóit látta minisztereiben. Egyedül csak neki felelős szervet a minisztériumban. A közös minisztériumnak a polgári alkotmányosság szerinti kormányjellege, parlamenti ellensúlyának hiányában sikkadt el. Megfelelő parlamenti ellensúlyról pedig szándékosan nem gondoskodtak a kiegyezést tető alá hozó magyar politikusok. Jól tudván, hogy a közös kormány törvényhozási megfelelője csak birodalmi parlament lehet. Ők pedig mind a kormányzás, mind a törvényhozás szintjén még a látszatát is kerülni kívánták mindannak, ami a magyar állam felett álló birodalomnak volt kifejezője. Mielőtt közelebbről megtekintenők az utakat és módokat, amelye-