Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVIII. Néhány irattani és forráskritikai megjegyzés

290. Többek között itt fogalmazta meg legpregnánsabban sokszor hangoztatott meggyőződését: "... die unversehrte Aufrechterhaltung des festett Gefüges des ungarisehen Nationalstaates eine Lebensfrage für die Grossmachtstellung der Monarchie ist.

11 291. Legyen szabad az olvasót ismét emlékeztetnem e dolgozat előző fejezeteiben mondottakra. Most arra, hogy már a kiegyezéses államapparátus működésének első éveiben felmerült szüksége, hogy a közös minisztertanács üléseiről készült jegyzőkönyvek körözését megfelelően szabályozzák, s hatályosan gondoskodjanak a minisztertanács jegyzőkönyvbe foglalt döntéseinek az illetékes miniszterek tudomására hozásáról, valamint arról, hogy a miniszterek, ill. a minisztertanácsban résztvettek utólagos javításairól valamennyi résztvevő tájékozódhassak. Tisza és Clam-Martinic 191?« március 22-i vitájának fentebb vázolt, kis részlete is azt bizonyitja, hogy - amint már korábban is megállapítottam erre a szabályozásra sohasem került sor. A szabályozás elmaradása, kétségtelenül, a jegyzőkönyvek forrásértékének csökkentésére vezetett. /Arról nem is szólva, hogy idevágó, megfelelő intézkedések hiányában a jegyzőkqnyvek a politikai élet mindennapos j gyakorlatában nem tudták betölteni funkciójukat. A minisztertanácsi határosatok - gondoljunk például Tisza ismételt, erélyes felszólalásaira a galíciai petróleum, a hadianyaggyárak megfelelő rendelésekkel való cTlátása ügyében stb., •- éppen, mert nem hozták az államigazgatásban mindenütt szokásos, jegyzőkönyvi kivonatok ,f ormájában az illetékesek tudomására, magyarán, mert nem vetették azokat papírra, papiron maradtak./ 292. Spitzmüller közös pénzügyminiszter külön lapra irt utólagos észrevételei az 1918. október 2-i közös miniszteri konferencia jegyzőkönyvének az ő felszólalását reprodukáló részével kapcsolatban, már hangjának szenvedély ességénél fogva is, különös figyelemre méltók. E korrekciónak a jegyzőkönyv alapszövegével való egybevetéséből, valamint az egykorú helyzet számbavételéből, aprólékosabb, bár társadalomtörténelmi igényű forráskritikában elengedhetetlen elemzés nélkül is nyugodtan merem állitani, hogy ebben az esetben Spitzmüller betoldása tükrözte hivebben a valóságot, nem az a szöveg, amely a jegyzőkönyvvezetőtől származott. Nem tudván részletes forrásértékelésbe bocsátkozni, csupán annyit jegyeznék meg, hogy ez, valamint a többi, általam felhozott példa is egyértelműen szól amellett, hogy történettudományunkat nem kis mértékben tennők konkrétebbé, eredményeit megbízhatóbbá, ha forrásainkat a forrásokat kitermelő kor társadalmi, politikai viszonyaival minden esetben összevetnők. 293. Burián, Stefan: Drei Jahre. Berlin, 1923. 19. és köv. 1. Azok a kérdések, amelyekről alább szólok: 31-32. 1,