Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVIII. Néhány irattani és forráskritikai megjegyzés
232. Nem érdektelen az sem,, hogy miben látta a magyar miniszterelnök a visszás helyzetnek okát: "Der Grund, hiefür liege in dem Umstande, dass bei allén Fragen, bei welchem eine Verknüpfung hochwichtiger industrieller und militárischer Interessen bestehe, Ungarn sich stark in der Hinterhand befinde. Das Kriegsministeri'im ha be seinén Sitz in Wien, wo sich auch die leitenden Persönlictikeiten der österreichisdien Industrie befindei. ; welche ihre WUnache direkt durch Vermittlung der ihrem Standé angehörigen zahlreichen. wegen ihrer Pachkenntnisse zur Dienstleistung im. Kriegsminiszteriam einberufenen Reserveoffiziere vorbr.ingen können." A megoldást, ill. a Magyarországra hátrányos helyzet meg.ja-vitását ugy képzelte Tisza, hogy megfelelő képesítésű magyar katonákat osztanak be szolgálattételre a hadügybe. 233* Kiemelés tőlem. K.M. 234• Kiemelés tőlem. K.M. 235• Ez, különben, rendszerint a közös minisztertanácsokon szokott történni. Mint később erről bővebben szólok, a közös minisztertanács funkciójának egyik lényeges eleme volt a vita, aii;e lynek során a két kormány hozzájárulását kiharcolta a hadügyminiszter az efféle, terven felüli beruházásokhoz. 236. "Eine gesonderte Erörterung der einzelnen Pálle im normálon Verhandlungswege. namentlich für die Geschütz- und Munitipnserzeugung, könnte ein gefáhrliches Hemmrtis werden. ... Der Beschluss des gemeinsamen Ministerrates vom 24. Február 191?. fordere zu jeder neuen Investition die Bihholung der Zustiiumun^ der beiden Regierungen. Die hiedurch bedingte unvermeidliche Verzögerung berge die Gefahr der völligen Preisgabe des aufgestel.lten Prog- rammes . mindestens aber eine bedeutende Verschiebung in seiner Durchführung in sich". Kiemelés tőlem, K.M. 237. Ez a formula-keresés nem a dolgok leegyszerűsít ése akar lenni, csupán az összefüggések könnyebb, világosabb megfogását szolgaija. Azt, hogy a történelmi segédtudományok és a hivataltörténelem szintjén jelentkező problémákat a társadalmi viszonyok változásaihoz mérje. A társadalmi viszonyok rendkívül bonyolult, összetett volta szinte szükségszerűen kivallja meg, hogy a felépítménynek efféle másod-, harmadlagos jelenségeit, mint az ügyintézést, az államapparátus, kormányzás bizonyos szerkezeti elemeit egy-egy ilyen formula segítségével hozzuk kapcsolatba ezek mozgását, szerepét is determináló társadalmi viszonyokkal. Ha a kísérletezésben, amelyet fejtegetéseim körvonalaznak, valaki a dolgok túlságos, netán aiár a valóság rekonstruálásának rovására menő egyszerűsítést lát, mentse ezeket azzal, hogy a társadalom életének a történelmi segédtudományok és a hivataltorténelem
